Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Schramm Ferenc: Balladák a budapesti könyvtárak kéziratos anyagából
Arra lej On a Pápai kocsisa. Ajtót mnd tárra nyitva találta; Jaj! Istenen ni lehet itt a dolog Minor nindent tárra nyitra találok. Jaj! Istenen de nagy csudát látok án így szobában hét holt testet látok én; Jaj! Istenen hogy lehet azt megtenni Annyi lelket ártatlanul megölni. Jaj! Istenen jaj 1 de nagyot rétetten Hogy Pápait családostól megöltem; Számadásra kell énnekem ezt adni, Vagy örökös rabsággal kell lakolni. Gyászba borult a pápai nagy utcza, Mert Pápait rajta viszik meghalva, Pápainét, Pápainé két lányát, Loras Lajost s ennek a két barátját. (MTA. Folklór 910/1. 95 T f. Török József Karcsaazél 1860 körül.) Cs ahó Pista Csahó Pista bárson lorát nyergeli, Komiszáros harminchárom keresi. Kérem szépen komiszáros urakat, Nem én loptam el az oláh lovakat. Hej csárdásné nekem halat süssenek. Az asztalra cz itromos bort tegyenek; De a lányát állítása ki strázsára: Nem jönnek-e zsandárok, a csárdába. Egyszer a lány befutott nagy ijedten: Amoda jön kilencz zsandár fegyverben! Csahó Pista nem is vélte tréfára, Felugrott a bodor bárson lovára. Csahó Pista azt gondolta magába, Hogy a zsandár nem ér meleg nyomába; De a lova megbotlott egy gödörbe Zsandár hadnagy ott nyomta meg fektébe. Zsandár urak kérem a nagy Istenre Tekintsenek a csillagos egekre Zsandárhadnagy nem hallgatott szavára, Fegyvert fogott s belelőtt a vállába. Szép angyalom adjon Isten jó Haza hoztuk Csahó Pista holt testét.
