Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Penavin Olga: Mátyás-mondák a Vajdaságból

MJTIJS-MOHDÀK A VAJDASÁGBÓL Az újvidéki tanárképző faiskola magyar nyelv és irodalom szakos növendékeivel 1947 óta végzünk népnyelvi és népköltési gyűjtőmunkát Vajdaság és Szlavónia területén. A gyűjtőmunka eredményeképpen gazdag népnyelvi-, népmese-, monda-, ballada-, népdal- és népzenei anyag került feljegyzésre. A gyűjtött anyag kéziratban a magyar tanszék birtokában van, a kéziratból eddig csupán néhány szemelvényt mutattunk be a Vajdaságban megjelenő Hid c. folyóiratban. Az általunk vizsgált területen nagyszámú Mátyás mondát találtunk, ebből közlünk alább néhányat. Köztudomású, hogy területünkön gyűjtötte össze Kálmány Lajos mintegy ötven évvel ezelőtt a leggazdagabb Mátyás-monda anyagot. Ma is Csőkán, Kálmány egyik állomáshelyén, találtunk az egyik legjobb hagyományőrzőre ,Csehák Verona 70 éves parasztasszony személyében. Tőle való a közölt mondák nagyrésze. Csehák Verona igen jő mesemondó, más meséket is szívesen ad elő, esténként gyakran mesél az unokáknak, szomszédoknak. + 1. Mátyás és a szántó-vető Régön Mátyás király idejébe Mátyás álruhába bejárta az egész világot. Ahogy mönt a szántófődeken, egy szántó-vető embörrel találkozott. Az paraszkodott Mátyásnak, hogy nem állna-e be hozzá lehajtónak, mer a szolgáját mán hat nap uta rázza a hideg. Mátyás beállt szolgálni. A gazda aszonta, ha jól viseli magát meg az üsztökét, fizetést kap. Mikó beesteledett, Mátyás a félnapé követöli a bért. A szolga busán tekintett Mátyásra, ner tudta, hogy ez az ü béribü hajlik ki. Mátyás a pénzt elfogadta, szigorúan nézett a gazdára, aszonta neki; - Majd a kard lesz neköm az, mint most neköd az eke, különben én vagyok Hunyadinak gyermöke. Megmutatta Mátyás a gyűrűt az ujjain. Három nap múlva meg kö-