Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Erdélyi Zoltán: Bakonybéli villakészítők balkáni utjai
tak el, s amíg útjuk közös volt, együtt mentek. Mint mondják, sokszor 25-30 pár is nent az erdőbe ebédet vinni a famunkásoknak. Egy-egy nyáron 70-80 ember is dolgozott az erdőn, akik Tellát, talicskát, gereblét készítettek. A nyári hónapokban nagyobb részt előkészítették, kinagyolták a fát a szerszámok részére. Kidöntötték, széthasították,a különböző eszközök méreteire kifaragták és ősszel kocsira rakták, hazaszállították további feldolgozás céljára. Kasza-ásó-csákány-kapa- stb., nyeleket kint az erdőn teljesen elkészítették, de a favellát csak otthon lehetett készre tenni. Ugyanis a favella anyagát Í&iX, hogy a vellahaitőba be tudják tenni, majd utána he gedű barnára megsütik * Ebhez a munkafolyamathoz pedig vízre és egy elég nagyméretű kemencére van szükség, amit a háznál építenek meg. (A vella és egyéb szerszámok készítéséről a későbbi időben fogunk beszámolni). A késő őszi és a téli hónapok a szerszámanyag teljes elkészítésének ideje. A cél az, hogy a nagy tavaszi vásárokra minél több eszközt tudjanak szállítani. A famunkások pontosan tudták, hogy a veiIákkal, kis- és nagy gereblyékkel, kaszanyelekkel akkorra kell elkészülni ök, mielőtt még az első kaszálásra sor kerülne. Tudták, hogy a környező nagyobb városokban mikor vannak a nagy tavaszi vásárok. Különösen jelentős volt a szerszám eladás szempontjából a győri, székesfehérvári és a pesti József napi vásár. A vásárra indulás előtt 4-5 nappal a községben jöttek-mentek a famunkások és fuvarost kerestek, aki szerszámaikat elszállítja a kívánt helyre. Azok a szerszámkészítők, akik igaerővel rendelkeztek mindig magukba járták a vásárt. Olyanok is voltak sokan, akik helyben adták el szerszámaikat bakonybélieknek. Ezek voltak a bakonybéli vellakereskedők. Az ilyen paraszti kereskedők 3-4 famunká stél is megvették (bizonyba, vagy azonnali kifizetésre,ahogy meg tudtak egyezni) a szerszámokat, szekerekre rakták és szállították a vásárba. A legszebb és legjobb eszközöket úgy rakták, hogy azt mindenki észrevegye. Mielőtt a vásárra értek, újra eligazították, hogy már elrendezésével is figyelmetkeltő, és vásárlásra vonzó legyen, ők már tudták, hogy melyik vásár ígér jó piacot; sokszor meg "készre vitték a kereskedőnek". Olyan is volt, hogy maga a kereskedő jött Bakonybélbe vellát vásárolni, de nem mindegyiknek volt szerencséje, mert ha volt keletié a szerszáraoknak, akkor nem az idegeneknek, hanem a helybéli kereskedőknek adták el "hogy az a pénz is a faluba maradjon".
