Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)
III. Halászat
ben állnak a pálcák. A szájánál nincs káva, csak erős szegő fonás. A kúp csúcsánál erős, guzs-szerű vesszőgyűrű fogja össze a pálcákat. Vesszőfonás két helyen van. - A kúp hossza kb 2 m, átmérője 1 m. Vörcsok je nincs. . Mocsaras patak iszapjában halásznak vele; kürtőb en (áteresz betonhengerében) helyezik el, ha nagyobb halat akarnak fogni; kisebb halra pedig az útmenti árok betoncsövébe teszik. - Rögzítés céljából két oldalához l-l karót vernek le, vagy szája elé egyet. A hal a kúp csúcsába úszva a vesszők közt igyekszik kifurakodni, itt beszorul. így fogja meg a halat vörcsök nélkül a csukaszorító. Lehetséges, hogy ilyen voit a vesszővarsa ősi alakja is, tehát a csukaszorító primitiv vesszővarsa lehet. Hálóvarsát használtak a régi lónyaiak is, de ritkábban, mint a vesszővarsái. Ma a földművesek halászszerszámai között ritka a hivatásos halászoknak azonban egyik legkedveltebb eszköze. Neve varsa , var saháló . (A dobronyiak mókus nak nevezik.) A varsa részeit más-másképen nevezik a máshonnan ide került halászok és a tősgyökeres lónyaiak (28.ábra). A varsa hálójának neve egyszerűen háló .az abroncsok neve Szűcs János és Oláh Sándor szerint varsakarika. Szilágyi János szerint karika, a lónyaiaknál káva , varsakáva . A hagyást Szűcs és Szilágyi karikaközn ek nevezi, a lónyaiaknál nincs neve. A vörcsököt Szűcs és a lónyaiak visszájának, Szilágyi és Oláh S. versikének hívja. A vörcsök kifeszítő zsinegje a halászoknál kikötőspárga, a lónyai földműveseknél u-