Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)
III. Halászat
kétszárnyú lészát használtak, de ez ritkáhb volt. 1 jégben is halásztak lé szárai, de itt szárnyék nélkül. A rekbe (lék) beléeresztették a lészafűt, jól lenyomták, A lészafű vesealakú rolt, mint Egyed András kislónyai ember rajzoltaj rörcsökje itt nem rolt, hanem a szintén kapunak nevezett bejárat két oldalán egy-egy mereglyét rertek le s köztük csak egy mereglye rastagságának megfeleli bejáratot hagytak. Mikor gondolták, hogy elég hal van benne,a keskeny bejáratot a két mereglye közé leszúrt karóval elzárták s a zsákmányt mereggyűrel kimerték. - A rékbe leeresztett lészába jobban ment a hal, mint a hálóvarsába. Tej szerel ma már nem halásznak, mióta nincs szabad vágás a tiszaparton és mióta engedély kell a halászathoz.K.Filep Sándor már csak a kertje kerítését fonja lészamódraf mint mondja, nem érdemes már lészát csinálni. (A halászjegy kiváltásához pénz kell, a halászgató emberek pedig főként a szegények közül kerülnek ki.) A rekesztő halászat eszköze a varsa is. Anyaga vessző vagy háló. A vesszőrarsát a régi lónyaiak is használták. Nem vesszővarsának, hanem csak varsának nevezték. (25.ábra) Alakja olyan, mint a csíkkasé szokott lenni,de attól ritkább fonása különböztette meg. ügy fonták, mint a lészát. Részeinek neve: szája . torka (vörcsöke), Obli (az a tágas része, melybe a hal belekerült). Az őblin néha aj tón is volt, szintén vesszőből fonva, vesszővel vagy madzaggal zárták bej a hal kiszedésére szolgált. Az obli hegyes végén volt egy jókora lyuk a hal kieresztésére T szalmacsutakkal zárták el. - A varsa szájának két külső oldalán volt egy-egy 25. ábra