Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

II. A vizi közlekedés régen és ma

resztlécen, hogy a láb le ne csússzék arról. A gólyalábbal való közlekedés nem volt könnyű, mert ha nagyon mélyre süppedt az iszapba, nem tudták lépés közben kiemelni,le kellett szállniuk róla a sárba. (A régiek bizonyosan tudták a módját, hogy ezt elkerüljék.) Gólyalábat használtak a környéken is. S.I. (kb. 50 é.asszony) elbeszélése szerint Tiszabezdéken valamikor a legények gólyalábon járva, tetőtói talpig lepedőbe burkolódzva ijesztgették holdvilágos estéken a fonóból hazafelé tartó lányokat, míg valaki ki nem lökte egyikük alól a fél gólyalábat; így derült ki a magas kísértetek kiléte. - Szintén gyermekek játéka a szeges bottal hajtott fakorcsolya

. Gyermekkoromban a szomszédos Sásastó jegén sikárkozó gyermekek között egynek a lábán feltűnt ez a fakorcsolya. Az a gyermek bot nélkül használta, de ezelőtt bottal szokták hajtani. Kb. 2 cm széles talpú fakorcsolyákon siklottak, a széles korcsolyatalpon hosszában két drót futott, ezeken csúszott a korcsolya, oldalába keresztben furt lyukon áthúzott dróttal kötötték a csizmájukra. Kissé széttartott lábaik között hátranyuj

tott bottal döfölték a jeget. A bot végébe letört fejű szeget vertek.! fakorcsolyán bot segítségével való haladás olyan volt^nint azt Herman Ottó a c

sontirongá

val mutatja be.^Gyorsabb

an haladtak így, mint gyalog. A szeges bottal hajtott fakorcsolyát még kb. 10-15 éve is használták a gyermekek (mint a gólyalábat ugy ezt is csak a fiuk) a Tőn, Sásastón és malomárkon. Nem volt gyakori. - A mozgó közlekedési eszközökön kivttl még gátak, pallók és hidak tették és teszik lehetővé az átkelést a kisebb-nagyobb vizeken. "A lápos Alsó- és Pelsőcsarondánál csak a madár tudott járni"- mondják az öregek. A Hídköz nevű csarondaparti határrésznél "a Csarondán mint főpatakon híd szokott lenni, jelenleg gáton járnak rajta által" mondják 1865-ben.

3

^ Egyes patakokon nagy fatörzseket vetettek keresztül pallónak, másokon pedig fahíd volt. Az utakat keresztező kis keskeny vízfolyásokat és a lecsapolás után az árkokat szintén áthidalták; ezekre csak kis híd kellett, amit kettéfűrészelt,kivájt fatörzsből készítettek, bödönyös hid volt a neve. A hidak ma is, de különösen régen nagy szerepet játszottak a nép képzeletvilágában, különösen a Luzsik hídja nevű kisebb híd. 1 A Tiszán ma sincs Lányánál híd; a legközelebbi tiszahidak a vásárosnaményi és a záhonyi. - A Kis-Tiszán földgátat készítettek,azon járnak át, készíttetőjéről Zsidójárónak nevezik. A Csaronda fő átkelő helyén kőhíd van.más helyen a vízbe helyezett kövekre lépefr°We halad-