Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)
II. A vizi közlekedés régen és ma
van csanakja. - A régi lónyaiak lábóu , azaz tutaj formájában szállították a Nyírre az eladó fát. A lecsonkolt törzseket összekötötték, két végükön keresztben átalfa volt, hogy erősebb legyen a lábó - és mentek, míg csak víz volt. Az akadálytalanul terjeszkedő Tisza és a folyó vizéből táplálkozó kisebb vizek lehetővé tették ezt a szállítási módot. Ma már nem járnak lábon a lónyaiak, azt a kevés fát, ami még van, tengelyen viszik a Nyírre. Ma is, mint régen, lábó alakjában úsztatják le a fenyőszálakat a ruszinok. Nyáron napokon,sőt heteken keresztül úsznak a falu mellett a tutajok, mindig kettő-három egymás végtében. A ruszinoknak csak a kormányzásra van gondjuk, ami egy hatalmas lapáttal történik. Mindig a tőrőpart mentán járnak, mert ott van a víznek a legerősebb sodra. Ahol a folyó sodra egyik partról a másikra átvált, átmennek ők is. - Régen is így jártak. Az öregek elbeszélése szerint megálltak a révben fenyőfát meg zsindelyt árulni. (Akkor még érdemes volt: a rangosabb házak, de még a templom és a torony is zsindellyel voltak fedve.) Van a lábónak egy másik formája, amit C3ak alkalmilag készítenek és használnak: árvíz idején, a vízzel körülvett tanyákról az emberek, állatok és ingóságok kimentésére. - Gerendákra szegezett csűrajtókból áll ez a tutaj, ács készíti, de más falusi ember is meg tudja csinálni. Rudakkal tolják. Céljának jól megfelel. Az árvízveszedelem elmultával szétszedik. Kelet felé a nyílt tükrű-, vagy a ritkább vizinövényzettel benőtt medrű állóvizeken és patakokon bödöncsónakkal jártak a régiek, aaait itt nem evezővel hajtottak, hanem rúddal toltak.mult évben gu^orával húztak ki egy bödöncsónakot a Csaronda iszapjából. Kb. 1.20 m széles és 5 m hosszú volt.A jelenlevő öreg emberek emlékeztek rá, hogy 'égen ilyen ladikon járta. Voltak,akik ugy vélekedtek, hogy a kihu•.ott csónak az erdőben tanyázó batyároké lehetett. Egy Patak nevű vízen csónakrév volt, mellette vízimalom. A rév . Lónyay család egyik bátyúi tagjáé volt, (annak ellenére, hogy a loyal határban feküdt).Patakréve helyére az uraság később fahidat építetett a patakra, de a csónakja még sokáig megvolt, (gyermekek jártak t rajta szórakozásképen). A ma élő öregemberek emlékeiben él még a kislábóu , a nyílttük! állóvizek közlekedési eszköze. A 70-80 éves emberek vallomása szent ők gyermekkorukban jártak rajta a határ vizein, de inkább játék
