Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

Jegyzetek

- 1 Szent György-nap előtt Tízből kifogott tüze

s ha su béka (vöröshasn unka) kéményben megszárítva, porrátörve, porcukorral nádszálon át a szarrasmarha beteg szenébe fújva lehaséti a hályo got

. A vese elégtelen működése esetén megszárított tiszavirágot (Palingenia) porrá törnek és borban vagy vízben megitatják a beteggel. (Dinrethicumnak tartják.) 18. Gáti rét

; a Szernye mocsár. Gát csak az egyik partmenti falu. (Ma a szovjet határon tul.) 19. A gáti réten élt a zomokcsuszőg

. zosokkígyő,amiről a lányai öregek azt beszélik, hogy borjut, kondáskutyát evett (a "fészke" körül talált osontok tanúsága szerint), s még a felnőtt embert is megölte. Szép füttyszavával megcsalta a tapasztalatlan bojtárokat. Menekülni nem lehetett előle, olyan gyorsan haladt.A nádas felégetésével ölték megi ekkor az ormos szekrény-vastagságú kígyó "felállott a farkára és három faluba hallott az ordétása". - Az utolsót úgy verték agyon a gátiak. 20. A Nyíren ugyanis rosszabb minőségű széna terem a homokon, mint a áradmányos talajú, nedves beregi kaszálókon (a régi vizek helyén). A felesleget így eladják a beregiek. 21. Sóskarengótt a vadsőska levelének szára.Kevésbé savanyu, mint a levél. 22. Nádból nyilat készítenek a gyermekekj messzire repül, könnyű. Házfedélből húzott nádszállal mérik meg a halottat koporsóvétel előtt. Ha az ilyen nádszálat lányosház nádfedelébe rejtik, onnan a lány nem megy férjhez. - A háztető nádszálaiból a gyermekek egy darázsfajta mézét szokták kiszopogatni. - Nádszálon szívták régen a megsebzett nyírfa nedvét. A nád a szarvasmarba beteg szemének gyógyításában is szerepel. Régen sípot is készítettek belőle, a gyermekmondóka szerint. Elmentem én az erdőbe Vesszőt szedegetni. Utánam jött édesapám Bottal verekedni. Nád közé buitam, Nádból sípot csináltam. Az én sípom így szólott: Lib-láb, Tarka kutya mezítláb. 23. 1945-ben, a dolgozat írása idején még nem volt. Ma (1959-ben) már