Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Fél Edit: Fejezetek Tiszaigar társadalmának megismeréséhez
ban, ha nen magyarnak esett haja, elment mellette, vagy nézte kínlódását, de nem segített. De ha magyarnak volt baja, úgy érezte, hogy "egy származásúak" vagyunk és segített rajta. Az igari élők e közösségének bemutatása hiányos volna kalottaik nélkül. A halottak: testük és lelkük, a "temetőben lakik". Azok, akik a temető körül laknak, látják gyakran a halottakat, mert a lélek vándorol a temető körül. Amikor a halott mutatkozik, olyan, mint amikor élt. ílő ember tulajdonságai val van felruházva: számontartja az Ígéreteket, nyugtalan, míg kívánságát nem teljesítik, de megnyugszik, ha eleget tettek annak, i halott megidézhető 6-7 hétre holta után a halottlátóhoz. Aki a halottlátóhoz indul, c-^lítja halottait, "akik hozzátartoznak ahhoz a családhoz, családanyához, családapához: minden lélek, minden hozzámtartozó lélek velem jöjjön". Gyalog kell menni a halottlátdhoz, nem vonaton vagy gyorsan futó kocsin, mert azokat a halott nem tudja követni vagy nagyon elfáradna. A látónál azután az a halott szól, akinek van mondanivalója.A halottak is mennek búcsúba, akárcsak az élők.Egy adatközlő, aki maga nem mehetett, de igen kívánkozott oda "hát álomba láttam a halottakat, hogy mentek mind. Egyszerű ruhába voltak, hogy a házunk előtt mentek énekelve,- az utolsó sorban volt egy igari ember, ezelőtt bárom héttel halt meg, kilépett a sorból és mondta, hogy mondjam meg a feleségének,jöjjön ő is a servitai búcsúba,vagy hozzon két szál gyertyát. Reggel elmondtam, hogy mit álmodtam és láttam}a feleséginek megmondtam: láttam M. bácsit - "jaj mindig ígírtem, ígírtem, nem mentem", elmaradt a búcsúból, de a gyertyát megvette. A férje Egerben volt rendőr -ez legyen a könnyebbségire a meghót férjinek." Ezeket s így katolikus asszony vallotta s elsősorban az igari katolikusok szemléletét tükrözi. De közel áll hozzá a református is, mert azok is eljárnak a halottlátóhoz megtudakolni az elhaltak kívánságait, sőt búcsúba is eleimennek közülök. II. A gyermek belenevelődé se a társadalomba. Barátkozás, ndvarlás. Tiszaigaron nincsen olyan egyén, aki ne tartoznék valamilyen, bár kevés tagból is álló rokonsági kötelékbe. Ez az,amibe beleszületik s aminek keretei között belenevelődik a tágabb csoportba, a faluközösségbe, ezen át a magyar nemzetbe.
