Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Fél Edit: Fejezetek Tiszaigar társadalmának megismeréséhez

lakásokban szívesen akasztják a falra a katolikus railá

si jelképeket, ha ajándék vagy más formában hozzájutottak. I gar cm a faji ellentétet is sokkal alacsonyabb fokon találjuk meg, mint más késségeinkben. Az igariak a cigányokat nem szeretik, mert "folyton kéregetnek és lopnak", de viszont elismerik, hogy ran közöttük szebbnél-szebb "olyan,hogy magyarok közt sincs olyan". "Parasztember a cigányt keresebb értékűnek tartja magánál azért, mert nem dolgozik, ha pedig keres, elissza". Be azért nem zárják ki teljesen maguk közül, sít foglalkoztatják is őket bizonyos alkalmakkor. A cigányok a magyarokat nevükön szólítják és tegezik,ha azt a helyi szokás magyarok közt előírj a. A legtöbb magyar háznak ran egy-egy cigánya, aki oda bejáratos; az ilyen ki söpri a tydkólat, kitakarítja a disznóólát, bebújik a kemencébe és kitapasztja azt; tapaszt, me szel általában, rizet hoz a kűtről, stb.stb.- legtöbbször valamelyes élelmiszer juttatásért. Hőfordul, hogy magyar asszony tart keresztvíz alá cigánygyereket.A keresztkomaság azonban meg is szűnik a keresztelővel, még ha azon a címen kéregetne is a cigány, hogy "adjon valamit a keresztfiának", - elkergetik. Magyarok és cigányok között három házassági kapcsolatról tudnak: egy magyar özvegyasszony és lánya él együtt cigány házastárssal és egy magyar férfi egy cigányasszonnyal.A cigánynyal házassági kapcsolatot fenntartó magyart rokonsága nem ismeri többé és azt mondják róla, hogy "cigány", "ezek a sündisznőt is megnyúzzák" "elől a ruhájukon van az a nagy cigányzseb,abba szednek bele mindent". A cigány közé keveredett magyarral a nem rokon falubeli szívesebben dolgoztat, mint az igazi cigányokkal "jobban szeretjük, mint a cigányt, mert jobban dolgozik és kevesebbet kér". A cigányokkal egy sorban lakó magyarok nem járnak át hozzájuk szomszédolni; nem szólítják meg őket találkozáskor, de ha azok szólnának hozzájuk,felelnek rá. Mint egészen különleges jelenséget említjük meg a mondát,mellyel egyik adatközlőnk a cigány-magyar viszonyt magyarázta. Amikor adatközlő idős asszonytól gyermekei számonkérik, hogy miért ad annyit a cigánynak, ő azt szokta rá felelni "hát nagyapátok, mért kért tőlük kőccsön?" Ezt a kölcsönkérést pedig így magyarázza "mikor negyedik Béla király volt, kipusztították a magyarokat úgy,hogy a cigányoknak maradt csak búzája.Asztán a búzát a magyar gazda elkérte vetni. Asztán mikor vissza akarta adni, azt mondta a cigány: ne adjanak, maj csak aprődonkint a maradékunknak". Tiszaigar társadalmának hangsúlyozott lokális szisztémája mel-