Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

V.Dégh Linda: Az élő és a lappangó mesekincs

lejtett motívum, amely kiesett a közösségi mesekincsből, mindeddig nem igen fejlődhetett, de nem is igen módosulhatott. A "Vitél sides" igen elterjedt meséje valószínűleg keletről származott Európába. Először a kínai buddhisztikus irodalomban találjuk nyomát már a 3. században, de utóbb egész keleten elterjedt. Európában valószínűleg Montanus 1592-ben kiadott könyv* nyomán népszerűsödött, mind a néphagyomány, mind pedig az irodalmi (népkönyvek, ponyvakiadványok) révén. Ez a mese - mint a nemzetközi változatok mutatják - sajátos szerkezeténél fogva könnyen bomlik elemeire, és könnyen elkeveredik az "Ostoba ördög" típuskör epizódjaival. A mese irodalmi változatai azonban szinte minden országban megjelentek (Grimm "Der tapfere Schneiderlein" stb.) s ezek újra meg újra helyreállították azt a szerkezetet, amelyet a néphagyomány időnként elemeire bontott, felcserélt és kontaminált, mint ezt a Bolte-Polivka-féle összeállítás hiven mutatja* Berze Nagy e mesetípusnak nyolc,Kovács Ágnes további négy változatát tartja számon.^ A magyar meseváltozatok között mindössze háromban szerepel a háboró epizódja. A nemzetközi változatokból leggyakrabban ez az epizód hiányzik, de Palkó József meséje éppen ezt emeli ki. A gyáva hős hadvezérségének mozzanata (Motif Index K 1951) a szakirodalomban alig mutat variációt: a hős lova megijed az ellenségtől, vaktában előrerohan, a hős megkapaszkodik egy fába (vagy keresztbe), jajkiáltását az ellenség csatakiáltásnak véli (vagy őt magát a kereszt miatt Istennek,szentnek) és megfutamodik. Vagy egy másik változat szerint a hős, seregével, fehér ingben, fáklyákkal ront az ellenségre, amely angyalnak nézi őket. Polivka szerint e mozzanat ábrázolásában az ázsiai, kaukázusi, kelet- és középeurópai változatok összefüggenek. ' Ámbár néhány helyen nem szabó (vagy más iparos), hanem cigány szerepel bátor-gyáva hősként, a rendelkezésre álló szakirodalomban mesénk közelebbi rokonára csupán egyetlen esetben akadtunk, a ketesdi Lungurár Tódor, cigány mesemondó előadásában,^ 1* %y szegény cigány munkakeresni indul, előbb puliszkával jóllakik. Tejes bajszára legyek ülnek, 300-at agyoncsap, felírja egy cédulára hogy háromszáz lelket megölt. Elalszik. 2. Meglátják a cédulát a király emberei, a király elé viszik, az nagy hősnek véli s neki igéri leányát. 3. Háborúba kell menni, a cigány vállalja a királyságot. A katonaság parancsot kap, hogy fogadja meg a komandóját. Eruőn mennek át,