Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

V.Dégh Linda: Az élő és a lappangó mesekincs

nak, vagy pedig a közösségen kivül álló idegenektől. Csakhogy az idegen anyag sorsa nagyon esetleges, mert kétes, hogy a közösség elfogadja-e. Kakasdon a legutóbbi tizenegy év folyamán nem változott lényegesen a mesemondók repertoárja. A megkérdezettek közlései szerint úgy tetszik, hogy aktivizálódásuk idején e meseanyag jelentós része már együtt volt és azóta keveset bővült. Palkóné is, Andrásfalvi is, Bukovinából hozta magával meséi többségét; uj lakóhelyükön keveset sajátítottak el és az ujabb darabok nagyrésze is tulajdonképpen a régi bukovinai hagyaték felújítása. Igy például Palkóné mesekincsébe a Bácskából való menekülés idején két mese került; ezeket egyik menyétől tanulta, az pedig leánykorában, Zaicz Jánostól. Palkóné mesekincsének ez a lassú gyarapodása már csak azért is figyelemreméltó, mert amióta e mesék könyvalakban is megjelentek és Palkóné kormánykitüntetést kapott, még nagyobb becsvággyal igyekszik uj meséket tanulni. Mesét mondat magának Kakasdon, mesét igyekszik ellesni a más faluba telepedett régi andrásfalviaktól, a szekszárdi kórházban megismert "német menyecskétől", és mesét olvastat fel magának népszerű mesekönyvekből is. Ha azonban alaposabban megtekintjük a repertoárjába újabban felvett tizennégy meséjét: azt látjuk, hogy ezek közül is nyolc régi eredetű, amelyet részint saját emlékezetéből, részint másoktól való kérdezősködés útján, a bukovinai hagyományból elevenített fel. A többi hat mesekönyvekből származik^ ezeket mintegy másfél-két évvel a felvétel előtt olvasták fel Palkóné előtt. E meséket oly mértékben adaptálta, hogy még azokat a formulákat és jellegzetes motívumokat is beleszőtte, amelyeket az ezekhez hasonló meséiben alkalmazni szokott. Kriza "Tündér Erzsébet" című meséjét például - amelynek egyik változatát Andrásfalvi még Bukovinában repertoárjába olvasztotta - legutóbb Palkóné is műsorába illesztette, de oly eltérő formában, hogy a két változat azonosságát sem ő, sem a hallgatósága nem vette észre. Nincs nyoma repertoárjában a "német menyecske" meséjének sem, de annak sem, amelyet néhány év előtt kísérletképpen magam mondtam el neki. Ezeknek az uj meséknek a sorsa természetesen attól függ, hogy megmaradnak-e emlékezetében, lesz-e sok alkalma elmondani s hogy a közönség hallani kívánja-e. Figyelemreméltó, hogy az új mesék, még a mesekönyvből származók is, egytől-egyig székely mesék. (A Palkóné által emlegetett "régi meséskönyv": Benedek Elek Andrásfalván és az egész Székelyföldön már, mintegy ötven esztendeje népszerű gyűjteménye.)?alkómé 1948 óta egyet-