Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Diószegi Vilmos: A karagasz sámándob készítésmnódja

ban nem láthatott Kokuev festett dobokat, mert az aq éoydu sámánok nem használtak ilyeneket. Hasonlóképpen festetlen dobbal sámánkodtak a gara őoydu sámánok is. Csak a zaji

, saryy xas

, meg bizonyos Óaptaj sámánok használtak festett dobot. A dobot természetes festékkel, TÖrös agyaggal /sibit/ festették. A hegyekben kerestek ilyen anyagot s tejjel feloldva festették be vele kívülről a dob bőrét egyenletesen. A dob fogantyújára még két vagy három hengere si kot /manjfaq/ erősitettek. Ezeket vagy bőrből, vagy textiliából varrták. A bőrcsik vad rénszarvas, esetleg nemes szarvas szőr nélküli bőréből, atextilcsik vászonból készült. Szinük fehér, vörös, kék vagy fekete. A qara Óordu sámánok dobján nem lehetett fekete szalag. "A fekete szin tiltott volt. Bármilyen más szinü szalag lehetett a dobban, azonban többnyire fehér, vörös és kék volt.*

1 A hengercsik igy készült: két-három cm széles és mintegy 1.5 m hosszú pamutszövet, illetve rán- vagy nemesszarvas sávot a hosszanti oldalnál fogva összehengeritettek, majd összevarrták. A hengereket a fogantyú felső végén lévő kerek lyukba fűzték. A sámándob készitése ezzel be is fejeződött. A sámán azonban mégsem használhatta még, mert "élettelen fa és bőr volt c s-a pán".Sajátos szertartáson, a "dob betanító" /Dúnúr óradir/ szertartáson fel kellett a sámánnak avatnia, csak ezután vált alkalmassá a sámánkodásra. Diószegi Vilmos