Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

TÖRTÉNETI ADATOK - NÉPI IRATOK - Dorogi Márton: Emlékiratok... II. (Paraszti feljegyzések a III. sz. első feléből)

mét okos fogásokkal rávette az Elöljárókat és a lakosokat,hogy a legelóból szakasszanak el és annak terméséből fel lehet épiteni. Ugy is lett. A most Muszáj földnek ösmert területet kiosztották a földes gazdáknak felesbe és kétévi termés jövedelméből a Ragy Tárosháza felépült 1851-ik évbe. A Muszáj nevet onnan nyerte, hogy muszáj volt Nábráczki Antal ur intézkedésének engedelmeskedni. Mig a vizek szabályozva nem voltak, a Bár and felé menő országút nem volt megtöltve. Arrizes időbe Nagyvárad felől Pest fele menőknek Bárándtól Kábára kellett menni, onnan a Ladányi határra, az Eperjeshalmon jóval kivül, a még most itt-ott meglevő úgynevezett írokhát utján a Makkod oldalon az igota felé kellett kerülni. Szárazság idején Ladány fele is lehetett jönni, de akár katonaság vonult, akár valamely urat kellett vinni Tárad, vagy Pest fele, Bárándtól Karcagig kellett menni. A Ladányi embereket kikerülte, de amidőn az országút készen lett, megváltozott az állomás. Karcagtól Ladányig, Ladánytől Földesig. Báránd mentve maradt a forspontozástól. Szinte az 1850.évek elején a Kaba felé menő országutat hasította ki az akkori hatóság. Töltést hányatott. Baj ta ugyancsak az ötvenes évek közepe táján a vasút töltés munkálatot i^s munkába vették itt a Ladányi földön. Az állomás helyét az 1854. év őszén töltötték. Böszörmény tájékáról is idehajtották a közmunkaerőt. Megindult tehát a gőzmozdony, megszűnt a sok forspontozás, alig lát az ember katonaságot, holott az 1850-es évekbe sok ezreivel vonult itt a katonaság a szegény lovasember alig jött haza Karcagról lovával, szekerével újra kellett menni Földes felé, e mellett gőzmalom nem volt, lovas malomba őrölte meg a búzáját, az eladásra szánt búzáját Debrecenbe kellett szállitani szekérrel. Már ma két gőzmalom van, ha van eladó búzája, helybe elkel, ami legelője van a jószágnak, nem posvány, hanem gyeplegelője van, kútvizet iszik. Maga az emberiség is nem a posványos tóvizet issza, hanem irtézi-kut vizet iszik. Az utcákon nem gázol a nagy sárba, hanem deszkapallón jár, öltözete nem durva birkabőr, hanem fáin posztó, s más fáin fajta szövetből készül, szobájába nem az alig pislogó faggyúgyertya, se nem a füstölő olajos mécs világánál vakoskodik az Emberiség,hanem a lobogó petróleum lámpa világánál tölti téli hosszú éjszakáit, a férfiak nem fagyoskodnak a réten nádvágás mellett /mert nincsen nád/, a nők nem bajoskodnak a kender fonással, szövéssel, hanem vannak varrónők, akik varrógépen megvarrják a boltból megvásárolt fáin' szövetet.