Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

TÖRTÉNETI ADATOK - NÉPI IRATOK - Balogh István: Marhadög és orvoslása Debrecenben a XVIII. században

kiben tiz, kiben husz, némellyikben harmincz, sőt negyven is maródiban hever. Gulyásoknak relatiojok szerint alig maradott edgy gulya is meg ollyképpen, hogy többnyire mind betegek nem lettek volna a marháik, de ezek közzül, amellyeket a dög életben meghagyott, ki elébb ki utóbb, hol negyed, hol ötöd, hatod, tized sőt tizenötöd sőt több napok múlva megfordulván, már enni és kérődzeni kezdettenek és jobban vágynak, kiki által ment nyavajájának kisebb vagy nagyobb mértéke szerént. A pásztorok közönségesen és magok tapasztalások szerint ezen mostan uralkodó dögnek jeleit egyformán szintén ugy beszéllik, mint rendszerint máskor minemű jelekkel és symptomákkal azon dögletesség a marhák között uralkodott volt: hogy t. i.a marha bádgyadni kezd,eleintén fejét, fülét elereszti, szőre felborzad, kérődzése elvész sat., a belső részei azonban megvesznek; tüdeje rothadásban vagyon, genettséggel megtelik, majd lépe és veséje megdagad, az Epéje a benne megdagait, ki nem folyható Bilisnek miatta felfúvódik, a béléi az etzetes saxiayuság miatt kisebesednek, a honnat hasmenés, sőt gyakorta vérhas is évik reálak; lábokról való leesés és végtére osztán sokakra nézve megtVgiém kivetkezik. A mostan uralkodott marha Pestisnek okát nagyobbadán nem egyébnek tulajdonithatjuk ama rendkívül való nagy szárazságnál, amelyben ama száraztó szelek által a füvek porral, fövénnyel tele hordaitattak, pókhálókkal beboríttattak, a számtalan aprd férgetskéknek exrementumával, emészteteikkel és tojományaikkal bémottskoltattanak és minthogy a füvekről mindezek az esőnek nem léte miatt le nem tisztíttathattak, meg nem frissittethetnek, és azok ártalmas eszközök által megvesztegettetnek, mérgessé lesznek, az azokon levő ama sós és belső részeket egybevágó etzetes és csipős nedvesség /sal acidum volatile acre urinosum excrementum et ovulorum ab innumeris insectis ad herbas depositorum/ az egésséges tagokban folyó epét megsUritette és mintegy megoltotta, a belekben lévő szükségek folyását megállította, a beleket kiette és kisebesitette, hasmenésre és vérhasra és egyéb, itt elől nem számlálható szomorú változásokra elkészítette, egyszóval dögbe ejtette, annyival is inkább pedig, hogy az itató álló vizek és potsoják vagy megbüzhödtek és a szárazság miatt megvesztegettettenek és még apró férgetskékkel és pondrdkkal megtöltenék, s ezeknek pedig elapadások és tellyes elszáradások után a tiszta viznek nem léte miatt a marha sáros és poshadt vizet ivott vagy pedig sok ideig semmit sem ihatott vagy pedig amaz száraz, szomjú viz nélkül való réteken a hosszas szomjúság