Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
TÖRTÉNETI ADATOK - NÉPI IRATOK - Kós Károly: Kéziratos méhészkönyv Vajasdról
OZIB4TJ5B U MSSSSêH VAJASDROL 1947 nyarán, enyedvidéki gyüjtőutam alkalmával az alább bemutatandó kéziratos méhészkönyvet találtam Nagy Géza idds vajasdi földművesnél. A tulajdonos szerint a kéziratot nagyapja, aki nagy méhész volt, még sokat forgatta, s igen becsülte tartalmáért és mint családi emléket is. Ott helyben tisztázhattam azonban, hogy a könyvben foglalt eljárásokat, hiedelmeket a falubeliek ma már alig ismerik, az öregek sem, másrészt pedig igen sok általuk ismert és gyakorolt "méhészregulárdl" a kézirat nem tesz emlitést.A könyv kézírásának a helybeli ref. egyházi anyakönyvvel s más feljegyzések kézírásával való összehasonlítása alapján a kézirat szerzőjét és korát nem sikerült megá.*-apitani. Nem valószínű tehát, hogy helybeli volt a könyv írója /másolója/, s igy föltehető, hogy nem is helyben keletkezett, s közkézen sem igen forgott a kézirat. A nyolcadrét formájú 16 oldalas kézirat cimét az első oldalon találjuk meg: "Méhekróli Dajkálódási Könyv" , vagy egy alatta levő más kézírás megfogalmazása szerint: "Méhekről való Dajkálódási jegyzet" . De egyik címet sem a szövegíró adta, hanem valószínűleg a kézirat későbbi tulajdonosainak utólagos bejegyzései. A kézirat eredeti címét a 2. oldalon kezdődő egységes szövegrész első két szava jelöli: "Méhes Kert" mely egyezik Széki Vesmás Márton "Erdélyi méheskert" ... c. Kolozsvárt 1774-ben nyomtatásban megjelent munkájának címével. A kézirat az írásmód, írásjelek, betÜformák, rövidítések bizonysága szerint a XIX. sz. elején íródolt. Másolat voltára elég bizonyíték az, hogy irója maga is "öreg Rákóczi Györgynek egy híresés nevezetes fő méhésze" munkájára hivatkozik. Az eddigi ismert kéziratos méhészkönyvek közül már ismerünk egyet, mely szintén I. Rákóczi György főméhészére hivatkozik. 1 Az itt közölt változat tehát újabb lehetőséget nyújt a Hdrhi /Horits ?/ Miklós - féle méhészkönyv még elő nem került eredeti szövegének megállapítására. A két másolat közös eredetét bizonyítja a szöveg nagyrészének szószerinti egyezése is. Mégis több körülmény mutat arra, hogy a vajasdi változatot a már közölt sárvárival /Vasmegye/
