Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Diószegi Vilmos: A karagasz sámándob készítésmnódja

6. ábra A kára meghajlitása két-két cövek folyamatos leverése segítségével. levert cövekek köré. Amikor a deszka két vége egymásfclé ért, akkor azokat előbb lábával a kör alsó pontján levő cövekhez szorítja, majd egy facsiptetővel /qysyq qaqdar

/ egymáshoz fogja. Ez a csíptető egy hengeralakn fadarabból készül, amelynek közepében alakú nyilast vágtak. Szélessége valamivel nagyobb a káva vastagságának a kétszeresénél, mélysége pedig azonos a káva magasságával. Amikor a csíptető a káva végeit egymáshoz szorította, akkor azokat szíjjal összekötözték, majd három-három lyukat fúrva beléjük, összevarrták /7. ábra/. A qara 5oydu nemzetség tagjai a földre olyan nagy kört rajzoltak, amilyen nagy dobot akartak készíteni. Azután a kör vonalába cöveket vertek körbe, egymástól 15-20 cm távolságra. Minél közelebb állnak a cövekek, annál szebben lehet a kávát meghajlítani. Ezután az egyik cövek mellé /élére állítva/ lehelyezték a még egyenes káva végét és a külső oldalához, a belső cövekkel szemben, levertek még egy cöveket. Ezután a kávát fokozatosan a cövekek köré hajlították, mindig egy-egy