Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Gilyén Nándor: Favázas, zsilipeléses magtár Vámosorosziban

Peley Lajos a Kossuth Lajos u. 19-ben lakott, a magtárat oda kellett szállítani. Hagy esemény volt a faluban a kamra átvitele. A két telek kb. 5oo méterre fekszik egymástól. A munka, bár sok ember végezte, két napig tartott. Rokonok, ismerdsök lőttek segítségbe.

"PBM fizetésért, hanem csak pálinkát, meg kosztot kaptak." Görgőfákat illesztettek a talpak alá, majd kiszedték az épület alól a tuskókat, köveket. Igy az egéas épület a görgőfákra nehezedett. Ezután óvatosan görgetni kezdték, az előrehaladás során a hátsó görgőket mindig előrehozva. Mikor megérkeztek a kamra új helyére, ismét elhelyezték az alapot adó tuskókat és köveket, kiszedték a görgőfákat és a munka készen volt. Természetesen az áldomás sem maradt el utána. A mostani gazda, Kiss Gyula felesége, Peley Erzsébet szülei elbeszéléséből tudja ezeket,de mások is emlékeznek rá a faluban. Fatalpas, favázas épületek, néha egész fatemplom hasonló áthelyezéséről irodalmi adataink is vannak. Igy a közeli, a román határon túl fekvő Szamosdobon a református egyház fatornyát az uj templom elé húzták, mintegy 15o méterre régi helyétől. 'Kisebb faépületek áthelyezése pedig gyakrabban megtörtént,még a hatóságok is ingóságnak tekintették ezeket. Vámosorosziban például a Petőfi Sándor u. 3o. sz. telken álló gabonás is régebben messzebb, a kertek alatt volt, onnan görgették jelenlegi helyére, a lakóház közelébe. Az ismertetett kamrához hasonló favázas, zsilipeléses szerkezetű magtárak az Erdőhát vidékén többfelé megtalálhatok. A vidék, mint neve is mutatja, régen erdővel volt borítva és így a faépítészet általánosan elterjedt volt. Ma már ennek az egykor virágző faépítészetnek csak utolsd emlékeit láthatjuk, melyek között kiemelkedő helyet foglalnak el a fatalpas, favázas, zsilipeléses szerkezetű kamrák. A környező falvakban, elsősorban Kisnaményban és Turricsén szintén találunk még ilyen épületeket. Meg kell jegyezni,hogy az Erdőháton, így Vámosorosziban is gyakoribb, csaknem minden faluban megtalálható az olyan magtártipus, amelynek hosszfalán van a bejárata. Ennél a tipusnál ritkán alkalmaznak tornácot. A két épületfajta között csak alaprajzi eltérés van, szerkezeti megoldásuk azonosnak tekinthető. Visszatérve az vizsgált magtártipusra,nézzük meg ennek az épületfajtának távolabbi környéken való elterjedését. Erdélyből ismerünk olyan gabonásokat, amelyek jiind az alaprajz, mind a szerkezet - a zsi-