Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Diószegi Vilmos: A karagasz sámándob készítésmnódja

4. ábra A kávára kerülő bőrkorong kivágása a lenyúzott bőrből. szitették el: először fejszével /suga/ deszkát nagyolt a félhasábból, majd késsel leegyengette. Ezután hozzákezdett a hajlitáshoz. A qara Őordn áipkeev sámán felesége, Andalaeva, Aleksandra Nikolaevna sámánnő, dobjának készítésekor a kávához való fát először fejszével elvékonyították, deszka alakúvá faragták a törzsből kivágott szeletet, majd pedig gyaluval /nojgu/ elvékonyították. Ez a gyalu egy ellipszis alakú homorú fadarab, amelynek a közepén hosszúkás nyilas van. Ebbe a nyilasba közönséges kést helyeztek, és ezzel gyalulták tovább a deszkát. Amikor a deszka elérte a kellő vastagságot, akkor a földön egy erre a célra készitett szerkezet körfll hajlították köralakuvá a kávát. A sátor mellett egy fát derékmagasságban elvágott, abba függőlegesen egyU alakú vájatot faragott. Szélessége valamivel nagyobb a káva vastagságának kétszeresénél, mélysége pedig azonos a káva magasságával. A kávát ebben a vájatban hajlította meg. Egyik végét belehelyezték a vájatba, másik végét pedig körbe húzták a tönk körül, s amikor már teljesen meghajlították, akkor ezt a végét is beletették a vájatba, a másik vége mellé. Ezután három-három nyilast fúrtak a kát egymáson fekvő kávavégen és a lyukakon átfűzött szíjjal egymáshoz e-