Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Erdős Kamill: Cigány-törvényszék (Románi-Kris)

többször is előfordult még az utóbbi években is - és velük azt szerettem volna példázni, hogy ezeknek az eseteknek semmi közük sincs a cigány-törvényszék Ítéletéhez, még akkor sem, ha néhány cigányokkal foglalkozó eddigi néprajzkutató hivatalos színezetet próbált tulajdonítani nekik olyanformán, hogy ezeket a büntetésnemeket a mindenkori cigányvajdák jogkörébe sorolta. A cigány-törvényszék jelenleg csupán az úgynevezett oláh-cigányság körében funkcionál; a primitiv törzseknél és a lókupeceknél általánosan, mig a régebben letelepedetteknél ritka. Példák: 1. Egy cigány már reggel óta figyelt egy lovat a vásárban és meg akarta venni. A magyar 4.800 forintra tartotta, de a cigány csak 4.000-et akart érte adni. Igy alkudoztak. - Közben az eladó elment valahová. Ekkor odajött egy másik cigány és megkérte ezt a régebbi alkudozót, hogy jártassa meg egy kicsit ezt a lovat. És mig az jártatta, addig ez az újonnan érkezett cigány - a közben visszatért tulajdonostól -megvette a lovat.Még ott a vásárban összehívták a cigány - törvényszéket, mely ugy döntött, hogy a legelőször alkudozónak van joga a lóhoz. /De addigra, a ló már más gazdához került./ - Végül is a felek abban egyeztek meg, hogy az a cigány, aki megvette a lovat, köteles fizetni 200 Pt "leiépé

si dijat" a panaszosnak. - A Kris döntése egyhangúan elitélte őt. 2. Egy idegen, más törzsből származó cigány ellopta egy másik cigány kocsiját és két lovát - aztán eltűnt. Három évvel később, a tett szinhelyétől 300 km-re egy vásárban, a károsult felismerte a tolvajt. Azonnal Romani-Kris-t hivtak össze, mely ugy döntött, hogy a tolvajnak fizetnie kell. Ô* fölajánlotta mostani kocsiját és két lovát fizetés helyett. Igy szólt: "itt van, neked adom, meg lehetsz elégedve, mert ezek sokkal jobb lovak és a kocsi is jobb, mint amit tőled vittem el. Én leszállok róla, ülj fel a kocsira - a tied". A panaszos elfogadta ezt a megoldást.^ 3. Egy cigány lókupec, 10 lóért járó közvetítési dijat, nem akart odaadni közreműködő társának. Azt állította, hogy már odaadta. A károsult kérte a cigány-törvényszék összehívását, ahol az adós lókupecet felszólították, hogy esküdjön meg a "szentképre", hogy megfizette az adósságát. Mivel erre nem volt hajlandó, kötelezték a tartozás meg-