Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Erdős Kamill: Cigány-törvényszék (Románi-Kris)

; CIGÁNY-TÖRVÉNYSZÉK /Romani-Kris/ A külföldi cigánykutatók munkáiban csak rövid utalásokat, kisebb adatszolgáltatásokat találunk a cigányok törvénykezésével kapcsolatban; - tudomásom szerint - csak öt kutató érinti ezt a kérdést.* Példákat sajnos nem hoznak fel mondanivalójuk alátámasztására, s igy az a pár sor is, amit közölnek, labilissá válik, illetve nem tudjuk érzékelni e törvénykezés lényegét. A magyarok közül egyedül Wlislocki utal e törvénykezésekre, de amit ir, kész rémdráma. A következőket irja: Férfi, aki kerek fakorongba szúrt sajátszinü fapálcikát talál, és nő, akinél ez a pálcika pirosszinü, - törvény elé vannak idézve. A törvénykezési eljárás keleti irányban egy folyóparton fog lefolytatódni, ahová két álarcos fogja elvezetni az idézetteket. Stb. Igy nem is csoda, ha Wonter Van Wijk, aki összefoglalását szándékozik adni az összes, cigányokkal kapcsolatos problémáknak, csupán ilyeneket irhát 1946-ban megjelent könyvében, a cigányok törvénykezésével kapcsolatban: az eljárás már csak a nomád-cigányok körében él; asszonyi hűtlenséget arc-csonkitással büntetett a törvényszék még 1937-ben is Romániában; a Balkán és Németország cigányai között a törvényszéki eljárás titkos; a rézműves-cigányok, német-cigányok és nomád amerikai-cigányok törvénykezéseinél, nőknek tilos jelen lenni stb. E megállapítások, szerintem távol állnak a valóságtól, mivel lehetetlennek tartom, hogy ez a - jelenleg Magyarországon élő oláh cigányok körében mindenütt otthonos - cigánytörvénykezési eljárás enynyire alapvetőleg megváltozott volna - külföldön. + Hogy a cigányok, függetlenül az állam hivatalos bírósági hatóságaitól, kialakították a maguk sajátos törvénykezési eljárásukat /sőt, ha az ügy a hatóság elé került, némely esetben ettől függetlenül még ők maguk is ítélkeznek/ ez két okra vezethető vissza: 1. A cigá-