Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben
tek. Azt tartották: Kullancs csak a rossz juhban tehet kárt. Tóth István példájára egy Csillag Sámuel nevű gazdálkodó is megpróbálkozott a merinó juhok tenyésztésével. De ő már a községben építtetett aklot a számukra. S ez az akol már egyenes és zárt volt. A juhok tejét sem a gazda hozzátartozója dolgozta fel.A tejhasznot a juhásznak eladta. Nem tartotta a juhait soká. Az 1890-es évek legelején túladott rajtuk. A juh és gyapjd árhanyatlása miatt vált meg töltik. Az 1893. évben ugyanezért már Tóth István is lemondott a juhtenyésztésről. Igy az 1895. évi juhösszeírás alkalmával Kéken nem találtak juhot. Tóth István maga azonban csakhamar belátta, hogy a homoki tagját juh nélkül megfelelő trágyaerőben nem tarthatja. Három évi szüneteltetés után, - az 1897. évben - megintosak hozzáfogott a merinó tényé sztéséhez. Az értékesítési válság természetesen érintette a környékbeli gazdaságokat is. Igy sok juhász maradt hely nélkül. Azoknak a bátrabbjai azután megpróbálkoztak a magatarti juhászsággal . Kékre elsőnek egy Virág József nevű juhász került be. Ez az 1900. évben Vasmegyeiről jött.Utána következtek: Virág Mihály Dombrádról és a kát Obsitos (Takáos György és János) Bogdányból. l b Az önállóságra jutás azonban nem ment egészen simán nekik. Nagyobb számú juhra kellett törekedniük. S ezt nagyobbrészt csak olyan módon tudták elérni, hogy a jobbfajta juhok egy hányadától megváltak, s az árukon olcsóbbakat vásároltak. Egy-egy magatarti juhásznak így a jónak tartott merinó. rambulj (rambuillett). angol (hampshiredorn) és szárdrány mellett kevesebbre értékelt cigája és purz sa juha is volt. A merinó és purzsa juhokről a juhászok beszéde nyomán már említést tettem. Amiket a többiekről mondtak, itt fogom leírni: A rambu lj juh a birkéhez húzott. Csak a pofája szőrös volt. A szeme körül is az volt. Ezt nyírással kellett kiszabadítani. Azért szemeknek is mondták. Kicsi korban akadt egy-egy pirók is köztük. Nagy korukra azonban már az* ilyenek is fehérekké váltak. Az angol kicsi korában kormos színű volt. Nagy korára fehér lett. A pofája és a lábaszára mégis fekete maradt.Ha megnyírták, újra kormos lett. A szárdrány ugyancsak gyapjas volt. A gyapja azonban könnyű volt. A juh tulajdonképpen húsbirke volt. Azt különben szarvatlannak, kormos pofájúnak és fekete lábúnak mondták. A balsai Rózsáson tettek
