Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Katona Imre: Népi állatorvoslás Csongrádon III.
Szent Vendeln ek szobra: kezében bot, ill. bárány, lábánál kntya. Azt tartják, ha a bárányok púpos háttal ugrálnak, három napon belül szeles esi lesz. - A kosbárányokat a gyerekek úgy tanítják tusálni (öklel), hogy öklükkel vagy tenyerükkel hátra felé lökdösik a homlokukat: Samu tus, tus, tus ! Ugy elkapatják relé a kosokat, hogy később elegendő a tus—tus szárakat mondani, máris öklelnek. - Ha a gyerekek kosfejet ütnek (réletlenül összekoccantják fejüket), sietnek egymást megelőzre kiköpni és kimondani: - Phü, phtt! Te maradta a kos! Aki elkésett, az számít n kos M-nak. — Kedvelt fiújáték a ju hászkapocs : a gyanútlan ellenfél combja vastagába úgy belemélyesztik ujjaikat, hogy az a fájdalomtól mozdulni sem tud. - Ha játék közben felhő takarja el a napot, kórusban éneklik: - Süss fő nap, Szent György nap,falu végin három bárány maj meg fagy. - A felnőttek szólásai között is bőven akad juhval kapcsolatos, pl. De kiűtek a inszélre (ház elé), Nekihasal, mint juhászkutya a vasfazéknak (illetlenül eszik), Belenézett, mint Gera a juba (nem javította meg), Okos, mint a tavaji kos: s...e mén a vájuhó stb.stb. 6. Az ilyen bárányok élő hústartalékként szerepeltek, az említett alkalmakra szánták őket. 1945 előtt a szomszédos uradalmak és a nagygazdák, most az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek hozzák fel a májusi országos vásárra a választott bárányokat. 7. Csekély értékük miatt; a gyógyításhoz sem mindenütt értettek, s úgyi's vágásra voltak szánva. 8. Ló /1/. 9. ELŐZŐ közléseimben idézett szerzők is hangsúlyozzák a juhászok specialis helyzetét. Csermák G. (Istensegitsiek állatorvoslása - Ethn. 60. (1949), 238/ írja, hogy míg a többi állatnál egyre gyakrabban veszik igénybe a szakállatorvost, a juhászok vezetőszerepe változatlan. - Az orvosságok és gyógyító eljárások hasonlóságára ld. Csermák i.mű 245 . 249-250, 261-264., Tálasi I. A Kiskunság népi állattartása. Bp. 1936. 97-99. Vajkai A. : Népi orvoslás a Borsavölgyében. Kolozsvár, 1943. 173-174. Nagy Czirok L. Pásztorélet a Kiskunságon. Bp. 1959. 184-185. p. stb.A hasonlóság nemcsak a juhászok nagymértékű migrációjával magyarázható, hanem közvetlen tapasztalatcserével Í3:több napi járóföldre elmentek egy-egy híresebb társukhoz, aki megfelelő fizetségért közölte ismereteit. - Itt említhető, hogy míg Csongrádon a juhra vonatkozólag ismernek legkevesebb gyógymódot, s legkevésbé a juhot gyógyítják a haszonállatok közül,
