Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Rajeczky Benjamin: "Regélni"
" R B G É L ff I " Sebestyén Gyula összefoglalása óta a regölés ujabb irodalma mind néprajzi, mind nyelvészeti szempontból tüzetes részletvizsgálatokkal hangsúlyozta e népszokásunk jelentőségét. Amilyen örvendetesen elmélyül és differenciálódik ezekben a tanulmányokban a "regölés" szó jelentése, annyira még mindig csak a Dunántúlt és Erdélyt tartja számon a kutatás, mint a szokás talaját. A népszokás szempontjából helyes is ez a megszoritás, de a jelentéstanulmányozás mégis csak kárát vallja. A szó mind tágabb értelme, helynevekben nemcsak az emiitett két vidékre való szoritkozása szélesebb elterjedést is sejtet. Tehát kutatását nem szabad csak a szokásterületekre korlátoznunk, hanem ki kell terjesztenünk minden vidékre, lehetőleg hamarosan, még mielőtt teljesen ki nem vész az emlékezetből. Állitásunk alátámasztására csak három adatot sorolunk fel Heves és Nógrád megyéből, 1954. őszéről. 1/ Pásztón a lakodalom legvégén "regélni mennek", vagyis még egyet mulatni a hérészes háznál. /Fodor János 53 ó./ Arra a kérdésre, van-e valami felköszöntő, vagy jókivánság, vers, nóta, ami erre az alkalomra szólna, nemleges választ kaptam. A kifejezés csak az ivőmulatás végső szakaszát jelenti. 2/ Itányban egy tiszanánai asszony /Kalló si Istvánná vadász Eszter, 55 é./ ugyanebben a jelentésben, de romlott formában használta a kifejezést: szerinte a lakodalom végén "remélni" mennek. 3/ A nógrádmegyei Nagybárkányban a farsangi mulatság befejezését jelenti a regélés. özv. Institórisz Jánosné Rabosai Mária /79 é./ szerint a "háromnapokkor" vasárnaptól kedden éjfélig táncoltak. Hamvazószerdán reggel mentek a legények "regényi". "Amit megfoghatták, tyúkot, kacsát,mindent összeloptak, azt eladtak és megint csak hamvazószerdán süttek-főztek, meg táncolták, mer a cigSnvál járták rekviranyi." Ez volt a nótájuk:
