Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Katona Imre: Népi állatorvoslás Csongrádon III.

táplálásra,mert a nagy tömeg anya közt mindig volt fiavesztett, amelyhez az árva vagy felesleges bárányokat he lehetett osztani. Ha a "mostoha" az idegen bárányt még közös rekeszben sem vállalta, döglött fiáról lenyúzták a bőrt, ráterítették és rákötötték az árva bárányra - esetleg az anya friss hngyával le is locsolták, - hogy minél előbb megszokja. Mint minden növendékállatot, a bárányokat is nagyon féltették a szemveréstói (hypnosis, igézés), mert nézetük szerint étvágytalanságot, álmatlanságot, fejlődésben való visszamaradást, esetleg elhullást okozott. A báránnyal kapcsolatos hiedelmek és kezelésmódok megegyeznek a csikóéval /12/, borjúéval /6/, a megelőzés esetei azonban eltérnek. Eléggé elterjedt, de nem általános szokás volt az egy-két napos bárány nyakába piros vagy más rikító színű szalagot, rongyot kötni, hogy óvja meg a szemveréstől. 19 A szalag néhány napig, esetleg egy-két hétig is rajta maradt, mígcsak magától le nem esett. Nagyobb falkában csak minden ötödik-hatodik bárány nyakába kötöttek szalagot, de még a két háború között is akadt olyan buzgó juhász, aki mind az ötven-hatvan bárányát felszalagozta. A természetes hosszúságú juhfarok a ráragadt gané

tól, piszoktól ecömbőkösödik (csomósán összeáll), a gyapjút elszennyezi, a fejést akadályozza; az ilyen nedves és piszkos hosszú juhfarkat a légy is könnyebben beköph

eti (myiasis, megterem a húslégy embriója).^ Tisztasági szempontból az egy-két napos jerkebárányok farkát megelőzésképpen megkurtít

ották. A bárányt bal hónuk alá szorítva éles bicskával a farcsigolya izületénél vágták le a farkát, hogy ne folyjék annyi vére. A vérzést friss fahamuval állították el. A bárányok nem kaptak nyers tojást vagy vörös bort erősítőnek, mint a csikók /12/,borjak /6/,de sokszor tartották őket is kandi

ban, hogy a jó takarmánytól erősödjenek és a kint legelésző anyaállathoz közel legyenek. 6. Fejés, szoptatás, elválasztás; tejhaszon; a tégy védelme. A juhnál a fejés és a szoptatás összehangolása nem okozott olyan gondot, mint a tehénnél /7/, a szopós (szopós) bárányok elválasztása is egyszerűbb volt. A választott bárányokat ^agy a meddőkhöz, Urukhoz csapták, hogy nyugodtan fejhessék az anyákat vagy idegen helyre vitték, hogy az anyák ne hallják bárányaik keserves bégetését. A juhászok munkáját esztrenga (fejőakol) könnyítette meg, a-