Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Czug Dezső: Faluzó és vásározó fazekasok Magyarszombatfán és környékén

jó gyorsan megpörgeti. A fakés vékony éle és a nedves agyag tapadása folytán a gyakorolt nyomástól és a forgási sebességtől a fakés rezgésbe jón, és az érintkezési felületen rovátkákat hagy maga titán.Az edény falvastagságának egyenletessége, a forgási sebesség, a fakés tartásának finom összehangolásától függ, hogy ezek a rovátkák sÜrflbbek, vagy ritkábbak lesznek-e. Rezgés közben a fakés búgó, sípoló hangot ad, melyet az üreges edény nagyságától függően kellően felerősít és azt a hangot a műhelyen kívül is meg lehet hallani, olyan erős, különösen a nagy edényeknél. A rovátkák az edényeken égetés után még máz alatt ia jól láthatók. A küfogatáat azonban a későbbiek folyamán elhagyták, mivel a festéssel valő díszítést akadályozta és a recés oldalú edény könnyebben piszkolódott, azonban a szflkfenékű fazekaknál, abroncsos fazekaknál még az 194o—42-es évekig édesapám is alkalmazta. Valószínűleg erről akar megemlékezni Kós Károly is, amikor megemlíti, hogy a nagy fazék csinálása kihallatszott az utcára, ágy sipút. Bicsak Pál a küfogatáshoz fakiés helyett üvegcserepet használt, később ő is magpróbálta, de neki azzal nem ment olyan jól. Ezekután rátérek az árúikat főképp vásárokon értékesítő fazekasok munkájának, készítményeinek ismertetésére. Ezek nagyjából ugyanezeket az edényeket készítették, azonban a különböző edényfajták aránya és az edények minősége tért el lényegesen a somogyi árúktól. Ezekre az edényekre készítőik több mázat használtak, vagy ahogy mondják e- rttsebbet mázoloztak, öntőföldsket használtak, díszítették az edényeket. A többlet ráfordítás megtérült, mert a vásáron jobb áron tudták értékesíteni az árút, mint a somogyi cserepiacon. A legnagyobb baj itt is a fogat hiánya volt, mert a fazekasok,akiknek nem volt saját fogatjuk és fuvarossal szállíttatták árújukat a vásárra,csak a közeli vásárokat járhatták, mert a távol

abbiáknál a fuvarköltség elvitte volna a keresetet. Saját fogata viszont kevés fazekasnak volt, igy a legtöbb fazekas részére a vásár sem jövedelmezett valami jól, mert a közeli váaárokea meg a nagy konkurencia miatt az árukat szorították le és rendszerint nagyobb volt a felhozatal, mint a kereslet, ezért rákényszerült a fazekas, hogy néha a távolabbi vásárokra is eljárjon. Nevezetesebb vásározó fazekasok voltak Veleméren:Antal József, Tóth János, Sbós Ferenc, Vass János, Vass Imre, Vass József és később Malasios Pál ma is élő 65 éves fazekas, akinek Vass János az apósa volt. Qödörházán: Szakái Sándor, aki Nagy Sándor közlése szerint "fi-