Kovács Ágnes: Néprajzi Közlemények 3. évfolyam, 3. szám - Magyar állatmesék típusmutatója (Budapest, 1958)

Bevezető

aligha ismert,viszont a szájhagyományban esetleg több évszázados múltja van. lllatmeséink gyűjtése és vizsgálata tehát nemcsak egy elhanyagolt népi műfaj valódi arculatának megrajzolásához segit hozzá, hanem az "irodalmi" és a "népi" mese kölcsönhatásainak, körforgásának megismerésére is nagyobb lehetőséget nyújt, mint a többi mesemüfaj. ill ez nemcsak a jelenre, hanem a távolabbi múltra is; a XVI század óta számos ezópi és ind mesegyűjtemény jelent meg magyar nyelven, s köztudomású, hegy Pesti, Heltai és a névtelen kolozsvári Aesopus - fordítók^, vagy Rozsnyai Dávid, Apafi Mihály török deákja és Kalilah és Dimnah meséinek többi magyar fordítója^ nemcsak tematikában, de nyelvezetben is sokat megőriztek koruk népi mesemondói stilusából. A magyar folkloristák ezt a műfajt - valószínűleg erős irodalmi kapcsolatai miatt - hallgatólagosan az irodalomtörténeti kutatás keretébe utalták. Ezzel magyarázható, hogy a Magyarság Néprajza mindöszsze egyetlen illusztrációt szentel a népi állatmesének , tematikájával és problematikájával nem foglalkozik. Az irodalomtörténeti kutatás viszont a közvetlen irodalmi források megállapítására szorítkozik esetleg meseiróink izes fordulatos nyelvét elemzi

1

^, a szájhagyománnyal közvetlen kapcsolat kérdését azonban alig érinti. A gazdátlan műfajnak, mint a népköltészet szerves részének az elemzésére a folklórkutatás hivatott.Kivételt képez a XIX századi irodalmi állatmese: Vitkovics, Szentmiklóssy, Páy, Czuczor, Greguss munkássága 13

, mely a szájhagyománnyal úgyszólván semmi kapcsolatot nem tart, vizsgálata tehát a magyar irodalomtörténet feladata. Aarne-Thompson nemzetközileg elfogadott tipusrendszere látszott legalkalmasabb keretnek népi állatmeséink bemutatására.Nem azért,mintha eddig ismert meséink azonosak lennének az ott felsorolt mesetipusokkal - ellenkezőleg,mintegy 60-70 $-ban uj számokat kellett javasolnunk az uj tipusok számára - hanem azért, mert ily módon biztositható legjobban a nemzetközi összehasonlító anyag áttekintése. Tipusmutatónk kísérleti jellegük gyűjtés során derül majd ki, h°gy egyrészt a javasolt tipusok,másrészt Aarne-Thompson rendszere alkalmas-e állatmeséink végleges rendszerezésére. Tipusalkotó eljárásunk a következő: a magyar változatok - s amennyiben az Aarne-Thompson-féle katalógusban ennek megfelelője van az ott körvonalazott vázlat alapján elkészítettük egy-egy mese típusvázlatát, azt a közös vázat, melyhez viszonyítva a változatok több-ke-