Kovács Ágnes: Néprajzi Közlemények 3. évfolyam, 3. szám - Magyar állatmesék típusmutatója (Budapest, 1958)

A magyar állatmesék típusai

hanyattesik, s ezt restellvén csicseregni kezd. - Én is ugy akartam, én is ugy akartam! Ezt mondja az ember is, ha valami munkája rosszul sikerül. 1. Öcsöd, Békés m. /1914/ Kálmány H. I. 122 p. 40. sz, 237

x

. Miért nem tud a tvuk repülni? Régen a tyúk is ugyanúgy tudott repülni, mint a többi madarak. Egy alkalommal összetalálkozik a verébbel, aki az ember elől menekül, mert az a sok kárért büntetésből le akarja vágni a szárnyait. A tyúk kiváncsi lesz az emberre. Elrepül a házához s éppen az ajtaja előtt tojik egy tojást. Az ember észreveszi, befogja a tyúkot, s levágja a szárnyát. 1. Nagyszalonta, Bihar m. 1915. El.1879. 15-16 p. 239*. A csóré veréb A csóré verébnek mindig azon jár az esze, hogy csapjon be másokat. Egy alkalommal összetalálkozik a rigóval, melynek féreg van a szájában. Megkérdezi tőle, hogy tud-e repülve énekelni. A rigó nyomban énekelni kezd, a féreg kiesik a szájából. A veréb felkapja és megeszi. /NB.Vö. 57 mt./ 1. Nagyszalonta, Bihar m. 1915. EA.1879. 17-18 p. 244

x

. A kismadár és a koponya A Egy ember megy keresztül az erdőn, meglát egy kismadarat. Kergeti. Közben fennakad egy fán, meghal, feje szétszárad. B Egyszer eső jön, a kismadár beleszáll a kiszárad fejbe. A fej megpuhul, összecsukódik. A kismadár a"t mondja*