Kovács Ágnes: Néprajzi Közlemények 3. évfolyam, 3. szám - Magyar állatmesék típusmutatója (Budapest, 1958)
Bevezető
A természetmagyarázó mesék közül azokon kivül, melyek már az Aarne-Thompson-féle katalógusban is az állatmesék kőzött szerepelnek /1 mt., 200. mt.jstb./, illetőleg az ott szereplő tipusokkal kapcsolhatók /20&/Z, 227 1 , stb. j f csak azokat a rövid történeteket soroljuk ide, melyekkel népünk az állatok beszédét magyarázza /206 x , 236 ., 236 ., stb./. Az aetiológiai mesék nagy részét, miután azok általában a keresztény, gyakran apokrif, világfelfogáshoz /legendairodalomhoz/ kapcsolódnak, a legendák között tartjuk nyilván. Ezeket az állatalakokat szerepeltető, de szorosan vett állatmeséink szemléletétől /tündérmesék, aetiológiai mesék, novellamesék/, vagy formájától /láncmesék/ eltérő mesefajtákat kirekesztve, az "Állatmesék" cimszó alá homogén, valóban egyazon műfajnak minősíthető meseanyag került, mely azonban az idegen anyag mellőzé*se ellenére is változatos, gazdag tematikájú maradt. 215 meseszöveget vettünk vizsgálóra, s ebben 126 magyar állatmesetipust sikerült körvonalaznunk 1 ^. Alapos, körültekintő, a magyar nyelvterület számos pontján elvégzett gyűjtés következtében legalább 150-re szám ithatunk, másfélszáz olyan magyar állatmesetipusra, melyet legalább 4-5 változat alapoz meg. Természetesen arra is gondolnunk kell, hogy az alábbi mutatóban felsorolt 126 típusból kb. 1/6 rész, mint változat nélkül álló invariáns kiesik, s a megmaradó tipusvázlat-anyagnak is mintegy 30 $-a több-kevesebb változást szenved. A nagy ingadozásból is láthatjuk, milyen fontos volna ezen a területen komoly gyűjtőmunkát végezni. A tündérmesék területén- nagyszabású, országos gyűjtés is legfeljebb 10-15 56-os eltolódást eredményezne a meglevő tipusanyaghoz képest. Itt minden uj tipus feljegyzése eseményszámba megy. Az ujabb gyűjtések 95-98 $-ban a már meglevő, ismert mesétipusok pontosabb körvonalazását, nagyobb területre kiterjedő monografikus gyűjtések helyi redakciók megállapítását eredményezik. Nem igy az állatmesék területén. Itt még bármely erre a területre koncentrált gyűjtéstől számos uj tipus felbukkanását várhatjuk.Legékesebb bizonyíték erre íálmány Lajos gyűjtőtevékenysége-gyűjtőink közül neki köszönhetjük a legtöbb állatmesót - aki egymaga az egykori Csanád és Csongrád megye déli, s Torontál megye-északi részén ma ismert állatmesetipusainknak mintegy 60 %-át jegyezte fel nem is egy változatlan. A műfaj tehát ott és akkor nagyon intenziven élt. /Nézzük meg pl.egyedül csak a líagyarszentmártonban feljegyzett anyagot a tipológiai változatosság szempontjából! / De élt az állatmese még a közelebbi múltban is,