Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Vargyas Lajos: Egy kájoni-dallam francia párhuzama

Ha a francia dalból elhagyjuk az ismétléseket, /a második részben az 1.-t/, valamint az elején szaggatott vonallal megjelölt pár hangot, megkapjuk Kájoni dallamát Aelyenként kiszélesített ritmusban ás eol helyett dór sexttel/. A Vietorisz-változat formailag közelebb áll a franciához: két azonos sorból áll, mint aaaz

9 csak a végének felső kvint-válasza jön hozzá, mint kadeneia, valamint az elején a pár hang. Ez utóbbi hely világosan elárulja, hogy valóban rövidülés történt a sorok elején. A dallam elejének ezt a másodlagos voltát már a francia párhuzam ismerete előtt, pusztán a magyar dallamból kikövetkeztettem,^" bár az akkor jelzett összefüggések a magyar néphagyománynyal nyilván másodlagosak: nem a dallam eredetére vetnek fényt, hanem magyarországi utóéletére, átalakulására. A lappangó kvint-felépítésre vonatkozó megjegyzések viszont már nemcsak igy, "utólagosan" érvényesek; a francia dallamban is segvannak, s több, szórványos ős elhomályosult francia kvintváltó példa ismeretében nem is tarthatjuk teljesen véletlennek, bár a magyar dallam kadencián-kivüli részeiben világosabban mutatkozik. A Kájoni kézirat francia szvitmuzsikát is tartalmaz különböző idegen /olasz, német/ anyaga sellett. Ez rávilágít arra az útra, amelyen a "magyar" dallam hozzánk került: a Franciaországból kiinduló táncdivatokra, melyekben Magyarország is részt vett. A francia tánczene egy _ tőlünk amugysem távol álló - darabjának elmagyarosodott változatát láthat

juk tehát 17. századi dallamunkban. Vargyas Lajos Jegyzetek 1. Lásd: Szabolcsi B., Am. zenetört. kézik. 37

x lap, 3a sz. « U.a. A XVII. sz.m. világi dallamai, 18.sz. 2. Schräm F: Kájoni János. /Kézirat/ 3. Szabolcsi B: A XVII. sz. m. világi dallamai, 38.o. /a 18.sz. változataként/. Elváltozott, egyházi változatára Ethn. 1947, . 2983oo-on hivtam fel a figyelmet. Az ott közölt dallamnak /Szent vagy Uram 196-3o4.az.4 van 17. sz.-i változata is. mint Schram Ferenc figyelmeztet rá: háray, Lyra coelestis, 128. 4. Ethn. 1947, 3oo.