Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása

vés után kalapálnak: ozsonnát álnál később szeretik, hat-bét 6ra között, azt tartván, hogy igy nem kell vacsora", /líagyarország... statisztikája 1855-ben. Buda, 1855. 21o./ 151. / Margalits: Magyar közmondások. Budapest, 1896. 41o. 152. / Martoson a munkanapok közül szénagyüjtésben öltözködnek a legei f rabban a menyecskék: a vasárnap délutáni Öltözetben dolgoznak /fél E. : A női ruházkodás martoson. SÍ. 1942. 129/. 153. / Bégebben némelyik uradalom kikötötte, hogy szénamunkára hozhatnak-e lovat a részesek. Máshol meg azt szerették, ha kocsival mentek a munkára, mert a lovak trágyázták a kaszáiét. 154. / Háromszék megyében azt tartják, "ha gyertyaszentelőkor sár van, széna és szalmaszüksőg lesz" /Balázs Mihály: Adatok Háromszék vármegye néprajzához. Sepsiszentgyörgy, 1942. 12o/. 155. / Balassa Iván: A debreceni eivis íöldmivelés. Debrecen, 194o. 54. 156. / Sándor: i.m. 12. 157. / Lehőczkií i.m. II. 216. 158. / Hasonló példákat találunk eurőpaszerte. Közülök legkiemelkedőbb ünnepi hangulatával az orosz népterületről közölt példa /Kohl, Reise In Südrussland. Leipzig, 1841. II. 132/. A délszlávoknál széna gyűjtő énekeket találunk "pár hangbői álló rendkívül régies és egyszerű dallamokat" /Tárgyas L: ÏÏJ Zenei Szemle. 1952. III. ővf. lo.f. lo/. Lauf fer németalföldi szőnagyüjtő őneket közöl: a dal szövege a kaszálás és a munka nehézségét énekli meg és kiemeli az ünnepi hangulatot Alederdeutsche Volkskunde, Leipzig, 1917, 122/. A vend vidék szláv lakosai szénamunka után összejönnek és hagyományos játékba kezdenek /Tatzner: Slaven is Deutschland. 19o2. 334/. A munka menetében megmutatkozik a végzett munka súlya, jelentősége nemcsak az európai parasztkultúrákban, hanem mindenütt, ahol a szénagazdálkodás gyakorlat. A jakutoknál a tavasz beköszöntétől a szénamunkáig az ünnepségek egész sorozata szokásos./fanon Turkológicseszkij szlovnyik.156/ 159. / Nagykőrösön olyan szénaárkokkal találkozunk a XVIII. században, melynek belső oldalán garággyát is emeltek /Márkus I.: Kertek és tanyák Hagykőrösön..., Budapest, 1934. 12o/. 160. / Györffy I.: Az alföldi kertes városok. ÏÉ. 1926. 133. 161. /Papp 1.: A kecskeméti tanyatelepülés kialakulása. 1936. lo5. 162. / Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása. Budapest, 1936. 191. 163. / u. o. 181.