Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
vehesse. Aki átveszi, az először a nyél derekát fogja meg. Ha egy villa felért a kazal tetejére, miután a kazalrakók elhelyezték, az üres villát végével lefelé fordítva a kazal oldalán lecsúsztatják, hogy a kazal tövénél elhelyezett csomóba esaen. Az első világháború óta az uradalmakban általánosan kezdték használni a nagy boglyák és kazlak rakására az elevátorokat, vagy gó lyákat . Az utóbbi egy gerendából épitett hatalmas háromláb, melyen egy ráhelyezett csiga segítségével felhúztak egyszerre egy vontató szénát is. A gólyát rendszerint két ökör működtette, melyeket egy hosszú erős szál kötéllel egy tézslához kötöttek és ezzel húzták a csigát egész nap. Az alföldi parasztok szerint, a boglyát, kazlat nem az rakja, ski a tetején dolgozik, hanem az, aki lenn áll és irányit ja a munkát. Sz rendszerint maga a gazda, az uraságnál a botosbérea, vagy az öregbéres. Ahogy rakás közben haladnak felfelé, derékmagasságtól a kazlat szélesítik, terebélyesitik, egészen a felső harmadáig, onnan már gyorsan összeszűkül és hirtelen befejeződik. Egy nagy kazal annyira kiterebélyesedik, hogy ha eső van, alá lehet állni, még a jószág sem ázik meg alatta. Ha rakás közben valahogyan mégis oldalra hajlik a kazal, akkor rudakkal megtámasztják egy kicsit és megnyomják, hogy visszanyerje egyenes formáját. Ha látják, hogy már egyenesen áll, akkor kiveszik a rudat és most már szabályosan ülepszik tovább. 1 "^ Legnehezebb munka a kazal betetejezése. Az Alföld nagyobb részén a kazal tetejére ugyanolyan széna kerül, mint ami benne van. Kisebb helyen szoktak csak rőkönyödött , vagy sasos szénával tetejezni. Tetejezésnél arra is kell vigyázni, hogy egyenletesen szűküljön a kazal teteje össze és jól legyen taposva. Ekkor már csak két ember dolgozik a kazal tetején, mert bélelni már nem kell. Utolsó tennivaló a kazal lekötése. A kutatott területen ez mindig kallantyuval készitett szénakötéllel történik. A kazlat csak keresztben szokták lekötni, egy ölnyi távolságra kell elhelyezni egymástól a köteleket. Ahogy befejezték a kazal rakását, nem kezdik el azonnal a kazal lekötését, várnak vele néhány napot, hogy ülepedjen. Ha nem nyomódott le ugyanis rendesen, akkor a kötél nagyon belevág és nyomban könnyen beázik a kazal. Lekötésénél már csak egy ember marad fenn a kazal tetején, akinek rúdon felnyújtják a karikába kötött szénakötelet. A kötél végét vagy egyszerűen belenyomják a kazalba, vagy - inkább drótkötélnél - egy tégladarabot kötnek rá és ugy eresztik le a kazal oldalán. Vigyázni kell arra is, hogy a kazal két végére, a gyűrűsekre jó kötés kerüljön, mert ezt kezdi ki a szél leg-
