Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
E. Fehér Julianna: Adatok Bernecebaráti gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodásához
lanon főzték. Főzés közben a habját egy lyukas tésztaazedő kanállal mindig azedték, amint mondják a habja mérges, azzal jön ki a keserűsége. Sok főzéat kivan, néha reggeltől éjfélig is kavargatták, elszórakoztak mellette. Mikor megfőtt, olyan sürü lett, hogy nem esett le a kanálról. Cukrot kérés helyen tettek bele. Ették kenyérre kénre, tésztákra, dödöllére atb. Orvosságnak is használták. Főzés után nagy cserépfazekakban tárolták. Tolt olyan asszony aki eladáara is főzte, piacozott rele. Boróka, borovicska /JUN1PERUS communia/. Bororicakából is főztek pálinkát, de csak kereset, nem rolt általános, inkább csak orvosságnak használták. Főleg eladásra szedték, vállalkozóknak meg az erdészetnek. 20-30 krajcárért kilóját,korábban pedig rékaszámra adták. Ugy tudják,hogy magját külországba küldték ki kolera ellen. Bgy fiikasba zsákot tettek ragy varrtak, alátették a bokornak a egy bottal verték a bokrot s magja belehullt a kasba. Szúrós levelét ott helyben kiszelelték s magj-'t zsákba rakva hozták haza. "Tértünk egy zsákval oszt megvót a napszám". Magját baromfiak ivóvizébe is tették betegség ellen. Csipkebogyó /R0SA canina /?/. A csipke igen fontos gyűjtögetett bogyó, seját használatra és eladásra ia. Nyár végén, őaszel érik. A szúrós ágakat kajmóval, fakampóval húzzák le, van aki rossz kesztyűt is huz a kezére, de legtöbben puszta kézzel szedik, köténybe, hátikosárba. Caipkeérés idején tele van az erdő, asszonyok és idős zselléremberek szedik a csipkebogyót. Ilyenkor még az olyan öreg is kimegy, aki egész életében gyűjtögetett, de különben már nem jár ki. Lekvárt és pálinkát főztek belőle. Ha lekvárnak főzték leszedték a bogyó fekete sapkáját, megmosták, forró viszel leöntötték, hogy puhuljon, aztán összetörték, megfőzték. Főzés után átpaszirozták, hogy a magja ne maradjon benne. Sokan főzték eladásra is, ilyenkor hígabbra hagyták és cukrot nem tettek bele, ez a hecaedli . Titték eladni Vácra, Balassagyarmatra. Az állomáson már várták őket az asszonyok, ott helyben eladták, kimérték, itthon a faluban is akadt rá vevő. Saját részükre sűrűbbre hagyták és cukrot is tettek bele. Fogyasztották tésztába, mártásnak paradicsom helyett, de szerették enni csak ugy magában ia. Pálinkának ia aokat szedtek, jó pálinkája van, szeretik, ősszel, mikor e dér megcsípi nyersen ie fogyasztják, pásztorok, erdei munkások is. Eladásra is sokat szednek, eladják az erdőhivatalnak. Munka után is sokan elmennek egy-egy kosár csipkét szedni, még azok is, akik más vidéken dolgosnak. Gal agonyát /CRATAEGUS oxyacantha/ ősszel eszik, ha megcsipi a dér.
