Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Babus Jolán: Kender és lenmunkák a beregmegyei Lónyán II. 2o2
len darab 3 zoll vastag tőügyfa deszkából van, a felülje szintén. /A deszkát is Ók maguk fürészelték ki, kézierővel, egy százados fatörzsből!/ A bálvány és hasajó tölgyfa, az egyik törő hasajója , valamint az orsók és mereglyék akácfáb ól vannak. Az orsók könnyen eltörnek, ha nem a tulajdonos tör és vigyázatlanul tul sok szöszt raknak a hasajóba, nehezen fordul s erőszakkal feszi tik. Az eltört orsót még elég könnyen pótolják fiatal akácfával, de a bálványt nehezebb. Ezért a bálványt, alul-felül vastag vaspánttal; ráf-fal veszik körül, amilyennel a szekér kerekét, - mert nagy erőnek van kitéve. - Arra a kérdésre, hogy nem adnák-e el a törőta láprajzi Múzeumnak, élénk tiltakozással feleltek. Szerintük 100 P-be kerülne csak a munka /-ez 1943-ban volt/ nem is beszélve a faanyagról. Azon kivül tiz év is beletelnék mig ujat csinálhatnának helyette maguknak, mert nagyon jő száraz fa kell hozzá. A legfőbb ok pedig az, hogy nincs már a lőnyai erdőben olyan vastag tölgy /-vagy egyéb/ fa, amilyenből a törő széles deszkáját egy darabbán fürészelték ki annak idején./Kiirtották már a nagy erdőséget, csak kis folt maradt belőle./ - A három törő közül Nagy Istváné a legnagyobb. Kovács Andrásé a legkisebb, formában azonban teljesen megegyeznek. Kovács Andráséknál a törő állványa az udvaron hátul az ólak tíján van leásva a földbe, a bunkóját azonban csak használat előtt illesztik bele. K.Biró Istvánéknál a házzal szemben levő rekesz /sövénykor! tés/ közelében, az udvar közepe táján van leásva, természetesen ugy, hogy a szekérforgalomnak ne essék útjába. Ez is állandóan a földben van, a hasajóval-bálvánnyal együtt. - Nagy Istvánék törője használaton kivül mindenestül az ól alatt /istálló eresze alatt/ áll, bálványa kiszedve, tetején végigfektetve /olyan nehéz, hogy két nő nem is tudja beletenni, férfierő kell hozzá/. A kötőrud természetesen nem ott áll. - Mikor a törés ideje közeledik, a földbe sekély mélyedést ásnak a talpnak, ugy, hogy csak a felső lapja látható; és beleteszik a bálványt, abba a kötőrudat. Ezelőtt a csűr mellé helyezték, de mivel azt féltették a legények eldobott gyufáitól, az utóbbi időben az udvar felső sarkába, a kapu mellé tették le, a házzal szemközti oldalon. sokan viszik oda a szöszüket, csaknem egész nap forog a törő. A törővel való munkamód a következő: A szöszt ponyvába viszik a törőtulajdonos házához. A kitát kibontják, a kettéhajtott, csavart fü szöszt kiegyenesítve egyik végére bindzsóukot kötnek /minden fűnek csak a hegyi végére/. A szöszmennyiséget a ponyván amit a törő mellé leterítettek, két egyenlő részre
