Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Babus Jolán: Kender és lenmunkák a beregmegyei Lónyán II. 2o2

Az áztatás ideje különböző, aszerint, hogy a kender virágos-e vagy magvas. Minden háziasszony kétszer áztat évente,esetleg háromszor is; tavasszal a tavalyi magvast, nyáron az idei virágost, ősszel, ha jő az idő, esetleg eláztatja az idei magvast is. A virágost, ha korán vetették el, aratás előttre, el is áztatják aég aratás előtt, júniusban. Ha aratás utáni nyüvésre vetették, augusztusban áztatják el. A magvas kender áztatására a nyüvéa és szárítás, cséplés után, még szeptemberben kerülne sor. ősszel csak akkor áztatják el, ha jő 1dő van, és főleg az egerek miatt. Hem jó ősszel áztatni 1./ mert az őszi hidegülő vizben sokára ázik el a kender és mégsem ázik el jól, vágáskor erősebb, keményebb, szösze élesebb, feketébb, mint a tavasszal áztatott magvasé. 2./ Nem egészséges az áztatóknak a hideg vizben álldogálni, kihűln

ek /meghűlnek/, hiába vesznek fel több alsóruhát. Az őszi áztatás még akkor is kocka

, hogy ha az eláztatáskor jó az idő és enyhe a viz.ősszel tovább kell áznia a kendernek, mert hűvösebb a viz, mint tavasszal. Mire a kikötés elérkezik, megfordulhat a jó idő, hideg lesz a levegő, a viz és a vizfenék iszapja.Ilyenkor drága lesz a kender, mert orvos és gyógyszer kell. "Sok asszonyt főüdbe tett mán a kenderáztatás, kivált ősszel, de még tavaszkor is!" Ezért szivesebben teszik el tavaszra. A tavaszi áztatás ideje akkor jön el, mikor már kinyilatkozik a tavasz: májusban, sőt júniusban, még a virágos nyüvése és áztatása előtt. Ilyenkor már enyhe, vagy meleg a viz, és a levegő is. - Van, aki júniusban, vagy augusztusban, a virágossal együtt áztatja el a tavalyi magvast. Ez egészségesebb, viszont a tavasszal ázott kender szösze selymesebb. A kendert szekerén viszik az áztató vízhez,ugy rakva fel, mint a búzát. Ha több asszony /pl.rokonok/ kendere van együtt, kötőürud

dal le is kötik, hogy a bérfánál magasabban levő zöld ne csússzék le. A szekérre az áztatok is felülnek. Nem minden viz jó kenderáztatásra. Az első követelmény az, hogy a viz tiszta legyen, tehát ha van is benne iszap, levél, ág, stb. törmelék, az az alján leülepedve legyen. Olyan vizben, mely zavaros, iszapos, nem áztatnak, mert egyrészt iszapos lesz benne a kender, másrészt nagyon rossz szagot vesz fel.Mindkettő kellemetlen a fonó nőnek, különösen annak, aki kézi guzsalyon fon és esetleg kénytelen a szöszt szájába venni nyálazás végett. A kenderáztatás másik kivánalma az, hogy a viz álló, vagy csak