Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Kovács Ágnes: Uj népmesetipusok a magyar népmesekatalogusban

Megrakták a tehenszekeret, és elvitték a malomba. Öt napig mindig az övéket járta a malom, annyi liszt vót, hogy a malomba nem fért az emeleten se, alól se, zsákba búzaliszt, búzát vittek. Csak néztek a mónárok széjjel. - Istenem, mennyi búzát ezek ezen a két tehénen idecipeltek, három nap nem birja a malom lejárni. Már nem tudjuk hová tenni a zsákot, korpát, mindenfélit. - A korpa kell a disztónak, és a liszt pediglen nekünk kell, a második lisztet pediglen megsüssük kenyérnek. Na ugy van. Mikor felrakodtak, mind üres lett a falu, mikor felrakott a tehenszekér, odaállott a malom elibe. Cssztették a mónárok a keziket, hogy még ük ilyent nem láttak, hogy milyen erő van abba a fiúba, hogy a csak hajingálja, ahogy a malombul jött,az ajtóhon, de azt'nem látta senki sem, hogy ki viszi a zsákot az ajtóhon, ő csak hajihgálta felfele a szekérre. Nem is látszott, hogy nagy szekérrel lett vóna.Akkor hazavitte. - Na, a magtárba ennek ki kell üresiteni a nagy fiókot. A búzaliszt külön megy, a második liszt megint külön megy, akibül kenyeret fogunk sütni, a korpa pediglen megyén a disztónak, akit hizlalni fogunk. Na János bácsi, - azt mondja - most mán elég lesz minden? - Elég. - Na most mán Isten áldja meg, meg van boldogítva, de ne hagyja, hogy tenkre menjek. Osszák be, hogy elég legyek. Hát szegény öreg, még élt a világon, meg két gyermeke vót, hát elég vót nekik az élet, hus, mindenféle. Ennyi vót ez is.-'/ +++ Ezt a mesetipust Aarne-Thompson katalógusa nyomán Honti János is Erős János meséjének /65o mt./ egy részleteként tartja számon. Az összekapcsolás nem indokolatlan. A két tipus változatai a nagyerejü mesehős azonos attribútumai következtében szivesen illeszkednek egymás mellé, a magyar anyagban azonban oly nyilvánvaló a két mese két külön tipusba való tartozása, hogy sem tipológiailag, sem társadalomrajzilag nem engedhető meg a két tipus összevonása. A fenti változatból is megállapítható, hogy önálló mesetipussal van dolgunk, amelynek hőse nem a nagyerejü szolga, hanem a nagyerejü részes, akit e rendkívüli tulajdonsága képessé tesz arra, hogy földesura nagy vagyonából ellássa élete végéig enni és innivalóval öreg, törődött apját /gazdáját/. Az Erős János