Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén
meg lehet enni anélkül, hogy felmelegítenék. Ha valaki mégis meg akarja melegíteni, ott a tüz, beleállitja a széléhe s pár perc múlva készen van. Leggyakoribb azonban a hideg étel. Körülbelül 2o-25 deka szalonna, sonka, nyula, fehírpecsenye, oldalas a húsétel, vagy lo15 deka zsírral leöntött azeprëncés /alja-/ zsir pohárba téve, vagy 2o-25 deka csörge /töpörtyü/ újságpapírba csomagolva az egy ebédre járó kenyérmellé-valő . "Bwê mëg lëhet kënyereznyi". A kenyér kb.4o5o deka egy ebédre. Régebben a azeprëncés zsirt meg a csörget káposztalevélbe szokták takarni s ugy kötötték bele egy szakajtóruhába, amit ilyenkor kényérruhá-n ak neveztek. A szegényebbje ma is így csomagol káposztalevélbe s amikor a töpörtyűt megette, kis pálcikára szúrva megköveszti a káposztalevelet a tűz fölött s megeszi. Jól oltja a szomjat, azt tartják." Ha olyan helyen dolgoztak, ahol távolabb volt a forrás, u.n. kiskút, akkor hazulról vittek maguknak vizet fakulacsban - a csutorában. Ha langyos idő volt, nem melegedett fel benne, nëm possatt meg . - ha hideg volt az idő, nem fagyott meg. Ha valakinek volt kis darab szőleje, víz helyett bort vitt, ha többet nem, legalább fél litert. A párok tagjai egymás között megkínálták egymást, másik csoport tagjait megkinálni borral az erdőn nem volt szokásban. Otthon igen. Ha közel volt forrásviz, oda jártak vizet inni. A déli pihenő és ebédidő általában 1/2-3/4 óra szokott lenni. Pihenő : Ha szerszámjavitásra nem volt szükség, fél óráig ebédeltek, dohányoztak s beszélgettek. A beszédtémák, - ahogy elmondták, nem terjedt túl a szorosan munkával vagy más hétköznapi dolgokkal kapcsolatos eseményeken. Az első és második világháború alatt azonban napirenden voltak az akkori eseményekkel, halottakkal, hadiözvegyekkel, hadifoglyokkal kapcsolatos beszélgetések. Legutóbbi gyűjtésem ideje alatt /1957. I.2o-II.l-ig/ központi déli beszédtéma volt a beadás megszüntetése. Általában e mögött mindig azt keresték, kutatták: "mi lëssz ennek a hátulütője?" Munka közben nemigen van beszéd, ami nem közvetlenül a folyó munkára vonatkoznék. Hazatérés: Amikor kezd sötétedni, a munkát abbahagyják. A szerszámokat rendezik. Sulykot, ékeket sohasem visznek haza, csak a fürészt, fejszéket, reszelőt s más apró holmijaikat. Ha valamilyen munkát nem tudtak befejezni, nem baj, mert: "A munka nëm nyul, az nëm szökik el".* b
