Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén

I. osztályú ölfs /sátorfa/ a hasított bükk, cser, tölgy és gyertyán, vagyis a kemény fák; II« osztályú ölfa a puha-fák /vadcseresznye, szil, hárs, kőris, fUz, éger, nyir, nyár, jegenye stb./ hasábja és az u.n. csőkfa; III. osztályú a dorongfa; ennél még kevesebb értékű a botfa. Hasítás: A legtöbb munka az I. osztályú kemény hasábbal van, mert minden darabjának hasítottnak kell lennie. A méter szerint, - ami rendszerint mogyoró vagy gyertyánfa hajtásából kivágott 1 m-es szép, egyenes bot, - eldarabolt 1 méteres gömbölyű rönköket fejszével, ékkel és sulyokkal hasogatják el, a következőképpen: is elhasítandó eölönk vagy kölönc vékonyabbik végét ráhelyezik egy másik esi tok középára úgy, hogy vége pontosan a fekvő fa közepén legyem. Az egyik ember fejszével belevág a felfektetett oölönk végének a közepébe. la a fa fagyos, rendszerint kirúgja a fejszét, ilyenkor a fa végét felmelegítik. Amikor a fa végét sikerűit behasítani, a repedésbe beleverik azt a favagy vaséket, amelyik a legkönnyebben belemegy. Az ék mellé most már a másik fejszés vágja bele a fejszéjét ellenkező iránybői s tovább hasítja a fát. Ha kell, a sulykoló a fejszére is ráüt, bár ezt a lehetőséghez képest kerülik. Ekkor a fejsze nyele mellett a repedésbe beleverik a legpofásabb, legnagyobb éket 8 a megtágult hasadékból kiveszik a fejszét. Ezzel az ékkel rendszerint el tudják végig hasítani a méteres fadarabot. Ha azonban a fának a szálai nem egyenesen futnak, hanem csavarodottan, akkor a fejszével el kell vagdalni őket. S így megy ez hosszabb fák hasogatásánál is, hogy két ember fejszével s ékekkel dol-