Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

P. Jámbor Márta: Legényélet és legényavató szokás Halásziban

nem zaklatták a fiatalokat a "fertál" befizetésével, hanem megrárták a jelentkezésüket. "Sokan megfizették volna előbb is, de a legények nem engedték." Az aratásra addig nem kerülhetett sor, mig az aratandó a munkában ralő helytállását be nem bizonyította a legénytársadalom előtt. Ennek a próbának a legfontosabb köretelménye az rolt, hogy a legény jelölt jól tudjon kaszálni, ki tudja kalapálni és meg tudja fenni a kaszát, és szálas takarmánnyal meg tudja rakni a szekeret. Ha valaki jelentkezett "fertál"-fizetésre, rögtön azt kérdezték tőle a legények "hol rolt kaszálni, kivel". Mivel sok esetben a 16-17 éves legény /puhab/ is részt vett már a közös legelő lekaszálásában a legények megfigyelték, hogy hogyan kaszált és ellátták Jótanácsaikkal. A munka többi területén is /zsákolás, asztag-rakás stb./ jellemző volt a legények segítő magatartása a "puhabokkal" szemben, ellentétben a társadalmi élet egyéb területén tanúsított szembeállással. A próbatétel rendszerint a községi réten zajlott le, amit a falu legénysége mindig közösen kaszált. Beosztották a legényjelölt

et a legjobb kaszások közé, hogy lássák mennyire állja meg a helyét. Ezen kivül meg kellett raknia egy szekeret szálas takarmánnyal és a legénység megnézte a munkáját, hogy nem vall-e vele szégyent. Néha a legénység elvállalta valamelyik gazdának a muharföldjét levágásra. Vasárnap este, mikor ráértek, kimentek közösen és lekaszáltak egy-két hold muhart, megkeresték ezzel a borra valót. Ezeken az alkalmi kaszálásokon is ki lehetett állni a próbát. Ezen kivül beszámították próbatételnek azt is, ha a legény az avatást megelőző nyáron kaszásként dolgozott, mint aratómunkás. A kijelölt próbatétel nem közvetlen a "fertál fizetés" előtt volt, hanem az azt megelőző gazdasági év keretében. A kijelölt próbatételeken kivül a legénység számon tartotta azt is, hogy a legényjelölt a többi munkában hogyan állja meg a helyét. "Akit rendes legénynek kereszteltek be, annak mindent kellett tudni." üem avatták fel azokat, akik testi, vagy szellemi fogyatékosságuk miatt nem voltak alkalmasak arra, hogy a legénység soraiba kerüljenek. Volt azután olyan legényjelölt is, aki hiába gyűjtötte össze a legényavatás költségeit, a legénység mégsem fogadta be maga közé, valamilyen erkölcsi fogyatékossága miatt, vagy azért, mert izgága verekedő természetű volt, vagy pedig azért, mert laposnak tartották. Az avatás időpontja legáltalánosabban farsang-vasárnap volt, de előfordult már ebben az időben is, hogy bucsu napján,István király-