Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

P. Jámbor Márta: Legényélet és legényavató szokás Halásziban

loo Ibben a korban a leány és flu gyerek viselete nea tér el egymástól, sőt még as eleal iskola első-másod osstályában sast: "szoknyában jártnak még aásodik osztályos koránkban is". A fin és a leány halottas öltözete is egyformán fehér ebben a korban. Az eddig elmondottak is bizonyítják, hogy a kisgyerekekre nam érvényes a későbbiekben igen határozottan érvényesülő newek és korcsoportok szerinti elkülönülés. Sz természetesen nem jelenti azt, hogy kivétel nélkül minden esetben érvényes s fent elmondott megállapítás. Igy például kisgyerek halálakor a fin koporsóját legény, a leány koporsóját pedig nagylány viszi. A kisgyerekek játékában sem olysn éles az elkülönülés, mint később, de ezen a területen is megtalálhatjuk as elválasztó vonásokat, mégpedig fokozatosan minél jobban felnő, annál inkább. Igy a fiúgyerek játékaiban már egyre inkább helyet kap a férfimunka utánzása é a az ehhez kapcsolódó gazdasági eszközök, szerszámok kedvelése. Jelentős változást jelent a gyerek életében as Iskolába kerü lés. Kiszakad a családi körből és a vele egykorúak társaságába kerül. Az iskola maga is érvényesíti a nemek szerinti elkülönülést,bár együtt jártak fiuk és lányok, de külön oldalon ültek. A játékóletben való elkülönülés ebben a korban szinte teljesen megvalósult. Kialakulnak a kisebb csoportok, közösségek, rendszerint a szomszéd és rokon fiugyerekek barátkoznak egymással. Már az iskolás gyerekek társadalmában is elkülönülnek a falurészek, ami egyúttal társadalmi elkülönülést is jelent. Külön bandákban járnak a falu egyik felére később települt zsellérek gyerekei és külön az őslakos parasztság gyerekei. Az iparosok gyerekei viszont még nem válnak külön a parasztgyerekektől, mint ahogy azt később megfigyelhetjük. A fiugyereket ebben a korban már az apja irányítja és az apja munkájában vesz részt. "Mindenki a családnál az apjátul,.vagy az előttevaló legénytől tanult meg mindent." A fiugyerekek is rendszerint a libapásztorkodással kezdték, de ez elsősorban a lányok munkakörébe tartozott, a fiu dolga csakhamar a nagyobb Jószág őrzése lett, "mert a férfigyerek libát nem szeret legeltetni, inkább ökörrel megy." Jól megvilágítja a nagyobb gyereknek a munkában való helyét az alábbi elbeszélés is: "iskolába Jártam, iparkodtam. A tanítóim igen szerettek. Azt akarták, hogy menjek be gimnáziumba, de én igen szerettem a gazdasági munkát. Elmentem német szót tanulni. Tizenhat hónapig voltam ott. Megjöttem. Másnap idesanyám mondta, hogy hajtsam ki a libákat. Mondtam, idesanyám én már nem hajtom ki. Tizennégy éves voltam akkor. Adott tiz