Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Schram Ferenc: A döri énekeskönyv

át, két antifonát. Ez a tény valószinüsiti azt a feltevésünket, hogy Kováts Kisdi C. C-t/ vagy annak valamelyik késöhhi Szelepcsényi nevéhez kapcsolt kiadását/ kántori gyakorlatában használta. Az emitett két antifona ugyanis a vesperas után foglalt helyet, a másik két antifonával együtt; Kováts ezt kényelmi szempontból, t.i. hogy ne kelljen orgonáláa közben sokat lapoznia, ill. másik könyvben keresgélnie, irta le magának, egyéb szertartásokat pedig a Kisdi vagy Szelepcsényi C.C.ból végzett. Ezt az állításunkat még két érvvel tudjuk alátámasztani. Az emiitett C.C.-k kivételével valamennyi énekeskönyv /Szegedi, Kájoni, Náray/ tartalmaz trópusokat Aiturgikus szövegek első szavainak megtartásával honi nyelvű szövegek/ Kováts mint láttuk sok ilyent irt össze. Ha nem Kisdithasznál, nem lett volna rá szüksége. Másik érvünk a könyvben található "ad notam" jelzésekből következik. 49 különböző "ad notam" - ot használ, ezek közül 39 Kisdiben fellelhető dallam, a fennmaradó 17-böl 9 Kájonira hivatkozik, ezeknek dallamai más szöveggel szintén feltalálhatók Kisdiben. /Legkedvesebb ad notam-ja Kovátsnak "az igaz hitben", amelyre nem kevesebb mint 26 esetben hivatkozik/ Több éneket vett át Balaasa Bálintnak Istenes énekeiből és Amadé Lászlónak Buzgó szivnek énekes fohászkodásaiból is. /1755/ Balassa énekei: Bocsásd meg Úristen A84/, Miro.ennap jő reggel A64/, Múljék el Úristen A62/, Hozzám régen békélt A53/, Mélységes sötétség A55/, /Mathias Veres akrostichon/, Mennyországnak Királynéja /213/. Hogy ezeket az énekeket közvetlenül Balassától vette-e, vagy pedig Nyéki Veres Mátyás Dialógus illetve Tintinnabulumáből, nem tudjuk. Egyéb nevek a versfőkben: Nagy örömmel oh én lelkem vigadgy : Movak /214/ Mély s nagy hittel vállak: Madár /243/ Kenyérszinben elrejtőzött: Körösfői M. /242/. Saját szerzeményének kell az akrostichonok alapján tulajdonitani a következőket: Kedveskedni aki akar: Kovács /264/ Jeruzsálemnek drága városába: István Kovács irta meg Dörbe; az utolsó szó átmegy a következő énekbe: Ditső Sz. Márknak /305-307/; Kilencz kar angyalát Kovács István /350/; Kustos Királynak verébül; Kováccs István irtam /388/; Kegyetlen heródest Kovács István irta, /411/, két nem nevet rejtő versfőre is bukkanunk; Magdolna kettős életét; Maria Mag/dolna/ /325/ és az Ah Holvagy magyarok kezdetű énekben: Árvákért. A forrásokhoz meg kell jegyeznünk, hogy nem volt terünk valamennyi lelőhely felsorolására, meg kellett elégednünk a legelső nyomtatott lelőhely közlésével. Ugyanez okból csak a teljes egyezéseket