Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Vargyas Lajos: Francia párhuzam regösénekeinkhez

2. Aj adomány megtagadása - nálunk a bebocsátás megtagadása esetén elvonulásról. kártevésről szóló részletek: "Ha bébocsát, itt maradunk, ha bé nem bocsát, tovább megyünk" /859.sz./. Ha nem engedik be, a 782.sz-ban a köv. sort éneklik: "Adjon Isten száz ólat, meg egy koszos malacot". Legerősebb a kénosi: "Béeresztesz-e, jámbor gazda? Refr. Ha bé nem eresztesz, azt sem bánjuk... Kikötözzük az ajtódat... Benn pisiltek, benn kakáltok". /tóSGy IV,318, haaonlóan Krizánál, MKCy. XI, 173-4. A MST II. sajnos nem közli ezeket a régi, teljesebb szövegeket./ I.B. ezt a fenyegetőzést is kielemezte Trencsényi-Waldapfel a görög szövegekből. Érdekes, hogy a bebocsátás-kéréssel együtt látjuk az utolsó szövegben a rossz oipó emlegetését; mintha sok regösónekünkben szintén ennél a résznél emlegetett cserfakéreg-bocskor /és többi öltözék/ is idevágna. /777. sz. stb./ 3. A hideg emlegetése avval kapcsolatban, hogy adnak-e /nálunk: énekeljenek-e/ vagy sem. "...most jöttünk hideg útról, hideg mezejéről, Elfagyott kinek keze, kinek lába, kinek füle farka. Jaj nem tudjuk, mit csináljunk, nyomjuk-e vagy mondjuk? /82o, de 776-812. szig szinte mindben./ 4. Felsorolás, hogy mi legyen a köszöntóké, s mi a gazdáé /Donnez-Gardez/. Különösen a kénosiban látjuk, a felsorolt ételek után mindig: "Annak fele regeseké", végül "a maradjon a gazdának" "a maradjon az asszonynak". /Itt is gazdagabb a Sebestyén-közölte szöveg, mint a MET II./ Hasonló a nagyrécsei /822.sz./ "Adjon az Úristen ...négy szép tehenet, túrót, vajat ölöget, az is felerészben szegény regölőknek.... ezer forintot, fele a gazdajé, fele regölöké..." stb. Számtalan énekünk pedig már csak az erszény tartalmán osztozik igy. /776-8, 784-5, 79o, 794, 797, 817, 824, 829-3o, 833-4, 843, 845, 848, 859, stb./ 5. A lány és a szolgáló emlegetése is valamiféle maradványa a magyarban teljesebben fennmaradt párositó-részeknek. A magyar anyag t.i. sokkal teljesebb és a szokás értelmét világosabban mutatja, mint a nagyon kopott francia. A francia adatoknál is kopottabb párhuzam jelentkezik az angol énekek között: Cecil J.Sharp - Charles L. Marson, Folk-Songs from Somerset, London, 19o5-9. 126.sz. és részben 127. sz. Alább közöljük a fontosabb 126. sz.-ot.