Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Kiss József: A robotvilág és az 1848-as szabadságharc a somogyi nép emlékezetében

átak éa leg^őszték üket, elvették lovukat, kocsikukat, azok a kocsik itt szakattak /t.i. itt maradtak/, faténgölös kocaik"AV:13/. "Hem ára gyüttek /t.i. Nagydobszánál/, ahol a nemzetőrök várták üket, főgyüttek Szőllősgyörökhe, ott utolérték üket /t.i. a magyarok/,ott összeütköztek, meg is verték üket...megsemmisítették, még azt is hallottam, hogy Vince Mihály idevaló embernek eggy nagy kusztorája vót,eggy nagy bugyiikés vót, erős embörök vótak akkor még a magyarok nagyon, avval vákta el eggy rácnak a nyakát Györökné. Ez a Vince család mind elszármazott Kaposvárra. A Mihály utóggya êhatak" /V:25/. "A rácok gyüttek vissza Velencétü, mer marattak ám páran, akkor mentek elejbük Szőllősgyörökhe /!/. Eggy kosaras vót velük, eggy rác kosaras, aki itt is szokott járni, az vezette el a bandát a szőllőhegybe /t.i.mikor mentek a Balaton felé Toponáron keresztül/. Szőllősgyörökhe könyörgött az öregapámnak, hogy gyerekei vannak odahaza,meg ő nem akart eljönni, de eggy idevaló ember, a Sipos Gábor odaugrott, agyonszúrta" AH:36/. A rácok viselkedése. Az átvonuló horvát csapatok magatartásáról a legváltozatosabb hirek járnak még ma is szájról-szájra. Némelyek fegyelmezett, rendes katonaságról beszélnek, mások szedett-vedett, lopkodó vagy rabló, sőt kegyetlenkedéstől sem visszariadó csőcselékről. Jellacsics seregeinek összetételét ismerve ezen nem is csodálkozhatunk.^" Sok közlés arról ad hirt,hogy a rácok várható kegyetlenkedéseitől rettegő magyar lakosság nem várta be mindenütt megérkezésüket, hanem erdőn-mezőn vagy a pincében keresett menedéket, különösen a nők. Egy nagyon elterjedt hagyomány szerint a rácok az elrejtőzött lányokat asszonyokat magyar kiabálással: Elmentek a rácok!- próbálták előcsalogatni. "Kátoazták, hogy Böske, Juli, Kati gyertek elü,elment az ellenség!" /IV:13/. "Mikor gyüttek a rácok, ebujtak ezek a fehérnépek, kiabáták a magyarok /!/ asztán, hogy Kati, Sári gyertek elü,emöntek a rácok! - mer ebujkátak pincébe, êre-âra" A:18/. "...Az öreganyám az huszomháromba született, tehát az ujmönyecske lehetett, meséte, hogy nagyon fétek, ebujkátak a rétekbe, erdőkbe...A rácok kajabáták, hogy Sári, Kati, Juli gyertek elü, êmentek a rácok, nem gyüttek elü.Akit mektalátak, annak vagy a mejjit, vagy a nyevit levákták",A:22/. "A rácok csaták üket, hogy Juli, Kati,Teri gyertek ki, itt az ennivaló! - de nem gvütt ki senki se. Vót ojjan rác, aki tudott magvarul" /VII:39/.