Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Kiss József: A robotvilág és az 1848-as szabadságharc a somogyi nép emlékezetében

még hat család is vét, de a méréskor negyvennyóc után, mikor a háború mekszünt, akkor ráéput mindenki sorba, ahogy mérték. A szénázó émönt megetetni üket, eggy ember a családbul, ott is alutt." /VIII:46/. "Akkor nem vőt ám ennyi ház. Nem vőt itthun istálló, min kinn vótak a falun kivű a Csontosba, a Sut-réten"/VIÏI:41/. "A legelőn ami jószág vót az sajáttya vót /a robotosnak/, de kinek nem köllött a lő, aszt is kikütte. Régebben meg bent a házakná nem vét istálló, csak olyan nyári fészer-féle vőt, de mindig kinn vőt a jószág a legelőn,elhajtotta csikós, a csordás meg a kanász, nem vót rá gongya az embernek, legelő-erdő is vót." AIII:45/. "ökrök vótak akkor, nem vőt még lovuk. Az ökrök kinn vótak a réten, ott vőt az istálló,télen is nyáron is odajártak ötetnyi."/7111:43/. Itt tehát a sajátságos településforma a rédeglegeltetést feleslegessé tette, de a házhelyek rendezése után égy időre még szokás volt a jószág késő őszig valő kinntartása. A földosztás után azonban megszűnt az addig csaknem korlátlan legeltetési szabadság, "ökrök, tinók vótak kinn egész nyáron. Az öregapám azt is monta, hogy a számtartó összehitta Gyöngyösbe a zelőjárókat, hogy mikor ő ott lessz, addig mindig lessz a jószágnak legelő, de má a második éven nem eng ette. Azuta asztán itftuxn etettek." /VIII:48/. A robotos gazdálkodása

. A robotos a maga kevés jószágával és súlyos robotkötelezettsége mellett alig tudta megművelni földjét. Gazdálkodása kezdetleges volt. Mint egy magyaregresi öregember megjegyzi: "A trágyát kihorták a rétekre, ott főddé vát, nem a fődekre horták" A:15/. Nem csoda, ha "nem vót még fele gabona se" A:23/. "Akkor még rozsot jobban termetek, a bátyám meg apám meggyütt az aratásbu, aszongya: édesanyám, süssön ám kê kalácsot, mer lessz má buza sok! - mer akkor próbátak először búzát vetni" AH:6/. "Régen a rozsot köllött vetni, köllött a zsupp az épületre. Eggy kévébű csinátak hét-nyóc babicát

. Mindeggyik két marokba vőt. /Magyarázza, hogy a két marok zsuppot nyolcashurokkal hogyan erősítette össze/. FőkettŐzésnek hittak..."A:15/. "Egész éjjé kinn vótak a jószággá, tököt, kukoricát sütöttek. Kukoricáskenyérrel étek, buzakenyér nem igen vót, csak pogácsa, a málét nem tudom mibű sütötték, rozs vót benn, olyan édes vót mind a méz attul a csiros rozstul. Mer télen is nyomtattak, mind kicsirzott a rozs. A málét ki köllött tenni a fatetejire, hogy hüjjön meg,mer aszcsak télen sütötték ám. Kukorica-