Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

TÖRTÉNETI ADATOK - NÉPI IRATOK - Molnár Balázs: Boszorkányperek Jászkunságból

azt csak ott hagyván, a» Pitvarban az hordók megé az szép aranyos sujtárral el bujt, vélvén, hogy ő azt jó Pénzen el adhattya, de fel virradván, az Aranyos sujtár zsák darabbá, az aranyos kantár pedig csepü maczaggá vált, 4. tanu. Cseh György Kisújszállási 54. "Bugyik Mihálynétól hallotta az maga Pitvarában ezen szókat meg mondotta énnékem az Csikós Istvány Leánya, hogy az övemet rajta tárcsám az Gyermekemen mikor az Bölcsőben fekszik, mert el viszik, s. megrontják. 5. tanu. Szűcs Jánosné Szabó Erzsébet 25 éves. "Egy alkalmatossággal a* Bugyik János ur házánál lévén az fatens látta, hogy a Csikós Istvány Leánya az Deutralis Gyermecskét csókolgatta, s. nékie igy beszéllett: oh édes csillagom csak téged féltelek én, melly szavaira Bugyik János kérdezte: miért félted? Azon kérdésre a leány mit felelt? a' Tanu nem tugya, mivel az házbul kiment, 6. tanu. Kovács András Kisújszállás 50 éves: "Egy Fiacskája az fatensnek mintegy hét Esztendőre járó igen rosszul lévén S. V. az szemérem testével azomban oda ment az Csikós István Leánya s, mondotta: de bizony ha én meg nem gyógyitom, senki nem, mert azt Dobozy Györgyné rontotta el, a' mintis már az Gyermek meg gyógyult Sz. György nap tájban. 7. tanu. Simái István Kisújszállás 27. "az Gyermek meg rontása után Bugyik Mihályné az fatens Házához ment, s. ottan beszélte, hogy az Csikós Istvány -Leánya az ő ház'oknál hált, és egy dongó bogár az asztalra leesett, melyet a' Leány az Németh Pálné Leánykájának mondott lenni. 8. tanu. Bozó Gáborné Szabó Erzsébet 30, "az Deutralis Gyermeknek meg rontása után hallotta az fatens az Csikós Istvány Leányátul, hogy ílémet Pálné, Nyuzóné, Gulyás Andrásné és Martha Mihályné rontották meg: Ad 2-~ Tóth András Házánál szőtt az fatens, egykor az Csikós Istvány Leánykája Tóth Andrásnéhoz ment Káposztát kérni, Gulyás Andrásné azonban oda érkezett, és mingyárt szidta s. mocskolta az Leányt, a» többek között mondatta néki: Te mit adtak néked azért az fecsegésedért locsogásodért, tud meg, hogy azt az Tejetis meg keserüled, mellyet az Anyádbul ki szoptál: de mindenekre az Lány semmit sem szóllott, hanem minekutánna Gulyás Andrásné el ment, mondotta, de bizony nem félek én eő tüle, mert én azt is tudom, mikor kö-