Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Babus Jolán: Kender és lenmunkák a beregmegyei Lónyán 1.

mosan, aztán együtt megcsavarják és meghajlítva a kévét körülvevő kötél alá dugják a végét. - A kendert tehát ugy kötik kévébe, mint a búzát. A kenderkévét, ha nem magas, csak a derekán kötik meg, de mivel a /közönséges/ kender megnő embermagasságra is, két helyen kell átkötni, hogy erősebben összetartsa a nagy, nehéz kévét. Az egyik átkötés kevés szállal a virágok alatt fogja össze a kendert, lazán, hogy ne törje, mert ott gyengébbek a szálak. A másik átkötés a kéve közepétől lejjebb fogja össze a kendert; jó erősen. A szunyókáló kendert, ha sok van, külön kévébe kötik. Ha a virágost és magvast együtt nyütték ki, nem választják külön, közös kévékbe kötik. Egy vékás földből átlag 100 kéve virágos kender kerül ki. Természetesen nem állandó ez, 3gyik évben több a virágos, másikban kevesebb. Ha a nyüvéssel elkészültek, azt mondják: ki van

? Ha nem tudták kinyüni, igy fejezik ki: "Nem lett ki a kender, marad hóunapra is." Van olyan gazdasszony, aki a virágos kenderét is kiszárítja a mezőn nyüvés után, de ritka eset az. Erősebb lesz a szösze, de több ázás kell neki és nem lesz szép fehér. Van rá eset, hogy kinyüvik ugyan a kendert aznap, de ősszepárolásra már nem érkeznek, mert már csúszik a nap a vajasdeszkán lefe le

, menni kell vacsorát főzni. - Ilyenkor a markokat négyével nagyjából kévébe kötve hazaviszik, otthon összepárolják, felkörik és másnap okvetlen viszik áztatni. - Ha a kender kinyüvőüdött

, jön a szekér érte, hogy hazavigye, vagy egyenesen az áztatóvizhez, A kévéket ugy rakják szekérre, mint a búzakévéket hordáskor

. Lentről a nők adogatják, fent a gazda helyezi el. A szekér belsejébe, a bérfaközbe hosszában rakják a kévéket, az első saroglyától a hátsóig, tusaj

ukkái, azaz tövükkel kifelé. Igy rakják a bérfa magasságáig. Ez a béllelés

. Erre keresztben, tüvel-heggyel helyezik el a fennmaradt kévéket, azaz egyiknek töve, másiknak teteje, virága van egymás mellett. A kévéknek csak a vége van a bérfán

.Ha mind felrakták, az első saroglyától a hátsóig egy kötéllel lekötik. Ha aznap már nem lehet áztatni az idő előrehaldottsága miatt , akkor a kendert hazaviszik. Éjszakára nem hagyják a szekren, mert a nyers, zöld kender reggelig összepállik /bemelegszik/ egy tömegben, ha levegő nem járja; megveresedik a belőüjje /belseje/.