Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Hegyi Imre: Adalékok a teknővájó cigányok megtelepedéséhez

renda" is csak az én használatomban van/. Következik a két oldalsó pár tartóra a vékonyabb póznák felfektetése: /3. ábra/ Mikor ezzel elkészültek: elkészitik dorongfából az oldal- és hátsó falak lécezetét. Ennek az elkészítésénél általában semmi más szerszámot nem használnak, csupán a fejszét. /Tekintettel arra, hogy famunkával: - teknőváj ás, melencekészités, stb. - ma már nem foglalkoznak, fűrészük nincs is, hiszen a cigányságnak ez a csoportja exisztenciálisan fontos holmikon kivül más tárgyakat nemigen tart magánál, - szerintük az fölösleges!/ Kb, 8-lo cm átmérőjű dorongokat vágnak olyan hosszura, hogy a kettéhasitás és kihegyezés után beverhessék a földbe 15-2o cm mélyen s a felső végük elvágólag nekitárnaszkodba

ssék az oldalsó gerendának. A karók egymástól kb. saját vastagságuk távolságára vannak: /4. ábra/ Mindezt egyetlen vasszeg, faszeg vagy ók alkalmazása nélkül végzik. A cr.apolást szintén nem ismerik, S ahogy ez igy megvan: alulról kezdve beboritják a külső falakat szalmával, közvetlen utána pedig berakják földdel. A szalma arra való, hogy a fal anyagául szolgáló föld át ne hulljon a lécek között, valamint arra, hogy amikor belülről big agyaggal betapasztják a falat, a szalmába megkötődve a tapasztás jobban tartson, le ne hulljon. Még a hátsó fal és karózata közé is tömködnek annyi szalmát, amennyi az agyag rögzitése szempontjából kivánatos. Z.st libru.. 3. sz. ábra.