Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Földes László: A juhtartás tipusai és épitményei a Kárpátmedencében

folyik és itt csak két építmény van a szárnyék /vagy karám/ és a kerek nádból korcolt pásztorkunyhó, - a falu körüli belső legelőn vannak a fejősnyájak, s ennek megfelelően itt az építmények is esztrengával és bacsuval szaporodnak /3« ábra/. Alföldi határbeosztás. IV. A merinótartáa. A XVIII. századtól kezdődően Dunántúlon és Alföldön elterjedő éa a rackát kiszorító merinófajtákkal, - melyek esővel és általában az időjárás viszontagságaival szemben sokkal kényesebbek, - uj építménytípus terjed el, a nagy nyeregtetős, alacsony oldalfalu juhszinek, hodályok. /A jószág építményei az eddigi tartásmódoknál mind fedélnélküliek voltak./ Az esztrenga a hodályhoz is társul: saroglyaszerü keritésdarabokkal, mint amilyenekből a kosár áll, szük fejőhelyet rekesztenek el, és ezt nevezik esztrengának. A pásztorkaliba a hodály mellett általában hiányzik, mert a hodály elegendő védelmet,, biztonságot nyújt a benne éjszakázó jószágnak, meg ahol és amikor a hodály elterjed már nincsenek farkasok, amik a szilaj rackatartás idején még nagyszámmal tanyáztak az alföldi nádasokban. Befejezésül megemlitjük, hogy az itt vázolt tipusok a Kárpátokon kivül a Balkánra is érvényesek,mig az Alpokban már más a tartásmód struktúrája, A Balkánra nézve Kr, YJakarelski irt nagy elismeréssel fogadott tanulmányt^, melyben gazdag anyaggal illusztrálva megrajzolja és elemzi a magashegyi pásztorkodás és a kosarazó juhászat,építményeik különbségét, A Balkán orsz^g-n^an is a magashegyi pásztorkodás öve-