Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)
Földes László: A juhtartás tipusai és épitményei a Kárpátmedencében
A JÜHTARTÁS TÍPUSAI ÉS ÉPÍTMÉNYEI A KÁRPÁTMEDENCÉBEN A Magyar Néprajzi Atlasz folyamatban lévő előmunkálatai ismét felvetették azt a módszertani problémát, hogy népi műveltségünk bonyolult egészét egyes pregnáns elemek segítségével igyekezzünk áttekinteni. Az egyes műveltségrétegeknek olyan részegységeit szükséges kiválogatni, melyek megvilágítják e rétegek térbeli differenciáltságát, táji típusait. Jelen kis vázlat az épitmények alapján kíséreli meg elkülöníteni a juhtartás módjait a Kárpát-medencében, Hogy az állattartás módjai és építményei között valóban lehet párhuzamot vonni, mutatja az "istállós" tartás szakkifejezése, szemben a "szilaj, pásztorkodó" tartással. A különböző tartáBmódok más-más építményekkel folynak, s a különbség természetessé válik, ha meggondoljuk, hogy a pásztorépitmények bizonyos mértékig munkaeszközöknek is felfoghatók /pl. fejőakol/. Az építményeket véve alapul a Kárpát medence juhtartásában négy, területileg is köthető típus rajzolódik ki: I. Havasi juhászat. Körben a Kárpátokban, az erdőrégió feletti havasi legelőkön mindenütt a fejős juhászat divik, s ennek itt három építménye van: 1. tejtermékek feldolgozását szolgáló kaliba, 2. a fejőakol, 3. kis pásztorkaliba az akol mellett. 1. Az esztena /román atina , szerb-horvát stan , hucul, lengyel staja ,/ vagy ágasfákra épített kaliba /román "coliba ín furci"; furc = 'ágasfa'/ vagy pedig gerendákból rákott,boronafalu házikó, rendszerint egyosztatu. 2. Az esztrenga /román strunga, vlach pásztorkodás ismeretlen eredetű szakkifejezése, a Kárpátokban és a Balkánon mindenütt elterjedt/ hosszan elnyúló fenyőszálakból, rudakból, csapokból összeállított, kör- vagy szabálytalan sokszög-alaku akolszerü kerités, szük kijáró nyílással a fejesre kerülő juhok számára /sok helyen ezt a nyilast nevezik esztrengának/.
