Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)
Kovács Ágnes: Uj népmesetipusok a Magyar Népmesekatalógusban
elevenen eltemette? - Meg van - azt mondja. - Ia, legyen ezives bíró utam. jöjjön el velem. Árral elmentek a nagy gazda embernél. De a nagy gazda ember ugy leszegényedett tizenhat esztendő alatt, hogy mán a ház kőzepin csak egy kis pialákoló tüz égett. Odament a királyfi, bekötötte a lovát az istállóba, Avval az öreg ember elől elvette a tüzes szenet, és elibe tette a pulikutyának. Azt mondja az öreg ember, el kezdett mortyogni: - Még ilyent nem láttam - azt mondja - hogy egy ilyen szép kis pulikutya tüzes szenet egyen. - Hát oljant hallott - ast mondja - öregapám, hogy az embert elevenen eltemessék? - Azt hallottam, mert rajtam törtlnt. - Meg tudná maga mutatni, hogy huva temettik? - Én nem vótam kint - ast mondja - a temetőbe, én nem tudom, hova temettik. - Elég aségyen! - azt acndja - Vannak abbul az emberekbül még, akik vótak a teaetisen? - Vannak. - Ka menjen csak, hijjon ide vagy hármat. Arra az öregember elment, odahitta a szomszédokat, e kimentek a temetőbe. Megmutatták a fiúnak az anyját, hogy hun Tan, hura temettik. Mikor a fiu megállitt a air szélinél, azonnal szólott: - Gyere fel, te koporsó! A koporsó feljött a fődssinre. - Myilj meg te koporsó! A koporsó abba a pillanatban menyilt. Még az anyja akkor is élt a koporaóba, és a fiúnak varrta az ingjét, készitette el. Akkor karoncsipte az anyját, és hazavezette az apjánál. - Ia öregapám, - azt mondja - elismeri estet - azt mondja feleségének? , - KL. - Ma te pulikutya változzál átol - azt mondja - János szőgának Avval a pulikutya átalváltozott Jánoa szógának, - Elismeri eztet - azt mondja - szógájának? - II. - Engem elismer fiának?
